Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században

téglaégetést mint hagyomány szentesítette eljárást, amelyekben a „téglaverő" foglalkozás mind jellemzőbben a „téglagyári munkást" jelentette. 39 Ami a cigány-specialistákat illeti: 1801-ben és 1805-ben a túrkevei tanácsbéliek helybeli cigányokkal - képviselőjükkel, Lakatos Mihállyal - állapodtak meg, előbb 30.000, majd annyi tégla elkészítéséről, amennyi „a készen lévő két Kemenczéket" megtölti. Egy másik tanácsi állásfoglalásból az is kitetszik, hogy „Lakatos másként Gábor Mihály Czigány Kolompár és Tégla vető Mester" nem régen költözhetett Túrkevére, ugyanis, szerződésben vállalt kötelezettségének eleget téve, házhelyért folyamodott - ám a tanács átmenetileg elutasította: JL' Tégla vető Gödrök között a télére vonnya meg valami módon magát az Instáns, és Tavasszal újra jelentse magát." 40 Szentesen a XIX. század elején a református templom építéséhez szükséges téglát előbb makóiak, majd orosháziak vetették, égették - nem megfelelő minőségben. 1822-ben pedig az eredetileg cigányokkal a templom számára égettetett téglából épült a granárium az eklézsia számára. 41 A kornádi református egyházközség 1839- májusában Rácz József szeghalmi cigányt bízta meg 80.000 tégla kiégetésével.42 Györffy István tehát, a Nagykunságról szólva, jogosan általánosított: „A cigányság igen fontos szerepet visz az építkezésben, ők vetik a vályogot, a téglát, a cserepet. A téglaégető kemencék munkásai belőlük telnek ki." Ezek a kemencék - így folytatta Györffy - a városokon-falvakon kívül, a vályogvető gödrök között voltak, s a téglaégető cigányok is itt húzódtak meg, „részint lyukakban, részint putrikban."43 Ecsedi István - a XX. századelőre vonatkoztatva - azt regisztrálhatta, hogy a debreceni cívis, bár megtehetné, nem vásárol gyári téglát, hanem - ahogy a vályogot - a maga földjén vetteti ki cigányokkal, s a maga tűzrevalójával égetteti ki velük. 44 Észak-Heves és Borsod néhány falujában - noha működtek a közelben téglagyárak - a XX. században is dolgoztak „kisipari, szinte háziipari módszerekkel" téglaégető 39 ECSERI Lajos 1930. 8-10, Kiss Lajos 1981. 225-233, HARKAI Imre 1983. 94-97. 40 JNSZML Túrkeve lt. Proth. 1801-1803, 1801. július 4. - 263. db, 1801. október 10. 356. db; Proth. 1804-1805, 1805. júmius 22. - 241. db. 41 Kis Bálint 1992. 322, 344. 42 MOLNÁR Balázs 1971. 388. 43 GYÖRFFY István 1942. 56. 44 ECSEDI István 1912. 170.