Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

KÖSZÖNTŐ - Bodnár Zsuzsanna: Megkésett üdvözlőlap Komlóskáról. 1977. július 10.

Nemcsak gyűjtőmunkát végeztünk, hanem megesett, hogy a fiukat befogták dolgozni, pl. kazlat rakni, ganéjt hányni, zsákolni, hiszen a faluban hétköznap minden munkát a nők végeztek, mivel a férfiak az iparban dolgoztak Budapesten vagy Miskolcon. Csak az öregek, az asszonyok, a gyerekek és a betegek tartózkodtak a faluban. Nyáron inkább hajnalban és este voltak otthon, napközben a mezőn dolgoztak, így gyűjtésünket is ehhez igazítottuk. (7. kép) A gyülekezőhely esténként, munka után a kocsmában volt, ott beszéltük meg a napi eseményeket és a másnapi teendőket. A nyári kánikulában jól esett a finom Borsodi sör. Általában mindenki egy korsóval ivott, kivéve Fehér Ágit, aki ragaszkodott a pohárhoz. Tárgyi anyagot is gyűjtöttünk a leendő Komlóskai Tájházhoz, amit a faluban egyszerűen csak „komlósi tájháznak" neveztek. Sok-sok padlást megjártunk, hiszen tudtuk, hogy a parasztcsalád „néprajzi múzeuma" a padlás, amelyekről régóta odadugdosott, számtalan használati tárgyat, munkaeszközt szedhettünk le. (8. kép) Nagy Ibolya csoporttársnőmnek, mint született nádudvari reformátusnak, különösen emlékezetes marad ez a gyűjtés, hiszen itt látott először mestergerendára helyezett szentelt barkát, itt evett először reszelt krumpliból készült, foghagymával ízesített lapcsánkát, és itt ivott először mentateát. Számomra nagy élményt jelentett, 7. kép. Napközbeni pihenő. Bartha Elek, Zétényi Gabi és Bodnár Zsuzsa 8. kép. Bartha Elekkel a helyreállítás alatt álló Komlóskai Tájház előtt