Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

KÖSZÖNTŐ - Bodnár Zsuzsanna: Megkésett üdvözlőlap Komlóskáról. 1977. július 10.

hogy láthattam a sarlóval történő aratást. Soha nem felejtem el annak a töltött káposztának az ízét sem, amelyet cserépfazékban, s kemencében főztek. Az emberek, ha találkoztak, ruszinul köszöntötték egymást. A tárgyak megnevezésekor szintén gyakran használták a ruszin nyelvet. A jórészt önellátásra berendezkedett faluban fél évszázaddal korábbi életformá10. kép. Hankóczi Gyulával a pitvarban 9- kép. Sarkos elrendezésű szobabelső (kultikus sarok). Ko m lós ka, Ságvári E. u. 8. kat, szerszámokat, munkamódokat tanulmányozhattunk. (9. kép) Ott tartózkodásunk egy kis színt vitt az alig háromszáz lelkes kis falu amúgy elég eseménytelen mindennapjaiba. Az emberek szívesen találkoztak, beszélgettek velünk. Megesett, hogy a szomszédban lakó idősebb bácsika kora hajnalban, kissé talán pityókásan megverte az ablakunkat, és bekiáltott: Gyertek, rajzoljátok le a lovamat! Nekem van a legszebb lovam! - hajtogatta egyre csak. Álmosan kimentem a ház elé, s mondtam, hogy mi nem tudunk rajzolni, nem ezt tanuljuk az egyetemen. Ő azonban nem tágított: - De én hallottam, hogy ti rajzosok vagytok, akkor miből tartana lerajzolni a szép lovamat! - kötötte tovább az ebet a karóhoz. Nem volt mit tenni, átmentünk az öreghez, megcsodáltuk a lovát, s nagy nehezen megértettük vele, hogy a néprajzosok nem rajzosok.