Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században
kigyújthetöek újraértelmezésére vállalkozván - e kételynek részletezőbb indoklására törekszik. Nem vitatva ugyan a tagadó álláspont lényegi igazságtartalmát, ám arra figyelmeztetve, hogy jelentős különbségek lehettek az egyes vidékek, a mezővárosok és a falvak, a mezővároson belül a módosak és a kevésbé módosak tégla-használatában - a „kisüzemi", a „mezei" téglaégetés igen elterjedt voltából logikailag ennek kell következnie. 2. Mivel a téglaégetés jogát földesúri kiváltságként kezelték, 10 ezen építőanyag érdekében tett intézkedéseket megörökítő források (leggyakrabban: a szerződések) a megrendelők/felhasználók között eleve nem emlegethetnek jobbágyparasztokat. Vagy az uradalom volt a téglaégetés kezdeményezője-elrendelője, vagy a földesúri jogokkal rendelkező szabad királyi város, illetve szabadalmas kerülethez tartozó mezőváros, község, vagy (a földesúrtól elnyert, bár okmányszerűen ritkán igazolható engedély birtokában) egy-egy jobbágyfalu, mezőváros, illetve egyházközség. A földesúri/uradalmi téglagyártást ismertető közlések - gyakran - olyan manufakturális kisüzemeket emlegetnek, melyek - a saját igények kielégítésén túl - a körzetben jelentkező igények kielégítésére is képesek voltak. A tatai-gesztesi Esterházyuradalom a XVTII. században - a XIX. század első felében a „házi kezelésben" működtetett tatai, száki és csákvári „nagy kemencékben" égettette a téglát (a tatai és száki „üzemben" az 1850-es években kezdődött el a gépi téglagyártás). Amíg manufakturális termelés folyt, az agyagot a „téglavető legények" szakmánybérben formázták, hordták kemencébe, az égetést pedig kommenciós „téglás mester" irányította. A tégla vásárlói között - Szabad György forrásokra alapozott következtetése szerint - a környező városok polgárai mellett az uradalom parasztjai is ott voltak, és „meglepő mennyiségben" szállítottak a fővárosba is. n Az egri püspöki uradalom 1799. évi inventáriuma szerint Gyöngyöspüspökin, Tiszapüspökin, Harsányban, Szirákon, Tiszakürtön, Szentmárián működött téglaégető, ám az egri téglagyárnak 10 Vö. BARABÁS Jenő 1954. 469. 11 SZABAD György 1957. 103,, 442.
