Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században

helyett a téglakéményeket akarta - szankciókat kilátásba helyezve - kikényszeríteni. 4 Vagy az arra való hivatkozás és néhány adat elősorolása, hogy bár a paraszti építkezésre nem, az uradalmak (valamelyest általánosítva: a nemesség) építési gyakorlatára, valamint a városi - mezővárosi középítkezésekre az égetett téglának legfőbb építő anyagként való használata, és a folyamatos tégla-szükséglet házi/tábori égetéssel való kielégítése volt a jellemző.

5 Ha néhány, ritkábban emlegetett, egyéb körülményt is figyelembe veszünk (azt pl., hogy a középkor óta vannak adataink a téglás, a téglavető, a téglaégető mesterségre, 6 s gyakran az ár- és bériimitációk is regisztrálják e „mesterek" munkabérét, illetve termékeik árát;

7 hogy a múzeumi gyűjteményekben feltűnően sok, bizonyosan nem gyári téglaégetésről tanúskodó „bélyeges tégla" gyűlt össze;

8 hogy feltűnően sok, az aprócska, „gyárral" bizonyosan nem rendelkező falvak határában is előforduló téglavető-, téglaégető-, téglaszín, téglaház-szerű földrajzi név9), különösen indokolt egy bátortalan kétely megfogalmazása: nem kellene-e nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk „a parasztság körében a XX. századig teljességgel ismeretlen volt a falazó tégla használata" tartalmú etnográfusi általánosítást árnyaló megannyi körülménynek? Rövidke dolgozatom eddig ismeretlen archivális adatok felsorakoztatására és a publikációkból 4 Pl.: BAKÓ Ferenc 1978. 75. (Mátra-vidék, 1770 körül), SZABÓ Lajos 1987. 203. (Kisújszállás), GYÖRFFY István 1938. 239. (Jászkunság, 1802), BÁLINT Sándor 1976. 254. (Szeged, 1819). 5 Pl.: BARABÁS Jenő 1954. 469. (Hódmezővásárhely, XVIII. század), NÓVÁK László 1977. 537. (Gyoma), BÁRTH János 1984. 279- (Kecel), BALASSA M. Iván 1985. 192-194. (Báránd, XVIII-XLX. század), FARKAS József 1985. 370-371. (Szeged), PÁLL István 1987. 16. (Szabolcs megye), PÁLL István 1991- 164. (kisvárdai uradalom, 1802), NÓVÁK László 1991. 89-90. (Nagykőrös, XVIII-XIX. szazad). 6 Az Oki. Sz. 968. 1546-ból hozza az első adatot a tégla-gyártóra., 1474-ből a tégla-vetőre. Debrecenben a céhes iparosok közt számontartott téglavetők száma 1770 és 1847 között 16-38 között volt, „társaságuk" (céh szerű szervezetük) 1807-ben alakult. VARGA Gyula 1981. 344. 7 H. CSUKÁS Györgyi [szerk.] 1996. 17, 32-33, 40-41. az 1626-os kassai, az 1812-es makói, szekszárdi, göllei, az 1813-as kassai, egri, jászberényi limitációkat közölte. 8 Nem végeztem ugyan módszeres felmérést, de néhány múzeumot érintő tartós munkahelyi tapasztalat, és igen sokban tett, a raktári anyag megismerésére is kiterjedő alkalmi látogatás alapján tudom, hogy érdemes lenne egyszer számbavenni a téglák gyártás helyérc és a készítőjére utaló „mesterjegyeket". 9 L. a Zala megyei (PAPP László-VÉGH József [szerk.] 1964) és a Tolna megyei (VÉGH JózsefÖRDÖG Ferenc-PAPP László [szerk.] 1981) földrajzinév-adattárakat.