Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Novák László Ferenc: Táj és ember

Táj és ember Nóvák László Ferenc A táj és ember kapcsolata komplex tudományos kérdés, amely a néprajztudomány érdeklődésének is hangsúlyos tényezője. Nevezetesen az, hogy az ember egy bizonyos természeti tájban találja meg életlehetőségeit, alakítja ki kultúráját. A táj és ember kapcsolata a földrajztudomány révén került a tudományosság homlokterébe a XIX. század utolsó évtizedeiben. Fő kérdéssé vált az, hogy a természeti tényezők vizsgálata, a fizikai földrajz mellett van-e jelentősége az emberi, „humán" tényezőknek, s ez az antropogeográfia vagy emberföldrajz. A német Friedrich Ratzel összefoglaló munkájában arról ír 1882-ben, hogy az ember is szerves tartozéka Föld felszínének, s az emberiség létezése meghatározott természeti keretek között, földrajzi környezetben valósul meg. Lényeges megállapítása a földrajzi determinizmus. 1 A francia Jean Bruhnes is megfogalmazta az emberfödrajz alapelveit, tárgykörét. Hangsúlyozza az ember és környezetének kölcsönhatását. Az antropogeográfia alapjának a fizikai vagy természeti földrajzot tekinti, az emberi tényezőket a földhöz való viszonyulás alapján osztályozza. Három csoportot állapít meg: I. a föld improduktív birtokbavételének lényeiről beszél, ahová a lakóház, a település, az úthálózat tartozik. II. a föld produktív használatának tényei, amelyek a földművelés és állattenyésztés, a gazdálkodás kereteit alkotják. III. romboló-rabló gazdálkodás tényei, amelyek a föld kincseit kihasználja bányászat révén, utánpótlás nélkül, rombolja a természetet, pusztítja a növény és állatvilágot. 2 A német emberföldrajz másik képviselője Alfred Hettner a természeti tényezőket az emberre gyakorolt hatása szerint osztályozza. Különbséget tesz a szervetlen természet mechanikai, fizikai és kémiai hatása között. Az emberföldrajz vonatkozásában kiemeli az emberi 1 RATZEL, Fridrich 1882. 2 BRUHNES, Jean 1910., 1913-, 1926.