Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA
kaparóval felkaparni, utána erre a célra készített kefével végigkefélni, s ezt a műveletet mindaddig végezni, míg egy lóból egy-egy méter hosszúságú port ki nem vertem. Ennek a pornak jól láthatónak kellett lenni az istálló „platz"-án. Ez az ellenőrzés egyik módja volt. Kb. tíz-tizenöt sertést etettem, a trágyát alóluk kihánytam. Ha nem volt, aki az ökröket vagy lovakat befogja, időnként ezt is nekem kellett végezni és szántani, boronálni, egészen addig, míg az esti etetést nem kellett kezdeni. Ősztől télig, reggel-este kb. négy-öt libát tömtem a földön ülve. Az alku csak a liba, sertés, szarvasmarha legeltetésre vonatkozott, s a felsorolt plusz munkáért semmi többletjuttatást nem kaptam. Ezt két évig végeztem, s utána felmondtam, mert már nem bírtam ezt a megerőltető munkát, s úgy éreztem, belerokkanok. Rá voltam utalva, hogy két évig kitartsak, mert ekkor már édesapám elhalálozott, s özvegy édesanyámon így akartam segíteni és szégyent nem akartam rá hozni. Családunk rá volt utalva erre a gazdára akkor is, ha kegyetlen erős munkát kívánt tőlem. Az is az igazsághoz tartozik, hogy velük együtt étkeztem és velük is aludtam". O.I.-né 90 éves nő Nyíregyháza-Királytelekpuszta: „Kilencen voltunk testvérek. Erdőkerülő édesapám egyedül nem tudta előteremteni nagy családja élelmét, ruházatát. Korán el kellett kezdenünk a munkát nekünk gyermekeknek, de kicsi testvéreinkre is vigyázni kellett. Már hét éves koromban a nyári hónapokban szezonális munkákat végeztem, amikor nem kellett iskolába menni. Nyolc éves kortól már én is és testvéreim is napszámba gurdonyozni (speciális eszközzel a búzából szúróka gyomnövényt kiszúrni) jártunk. Cukorrépát egyeltünk, saraboltunk, kapáltunk. Tíz éves kortól magtáros lány voltam, ahol a többi tíz-tizenkét lánnyal forgattuk az „életet", hogy össze ne melegedjen a nyers termény. Tizenkét éves koromban már arattam, hetvenöt kasza között szedtem a markot részaratásban, a tizenegyedik keresztért. Aratáskor kint aludtunk és éjjel arattunk, mert nappal olyan hőség volt, hogy a kalászból a szem nagyon pergett. Muszáj volt menni fiatal gyermekkoromtól nyolc éven keresztül hajnali három órától este tízig a dohányba dolgozni az Oroshoz tartozó nyírjestanyai Molnár báró birtokára. Én és testvéreim is korunkat meghaladó nehéz munkákat vállaltunk, mert a nagycsaládnak nem volt elég az édesapámnak kimért komenció, pedig édesapám a bárónál megbecsült ember volt és valami kevéssel többet is mértek neki, mint másoknak. De így sem volt elég. Én voltam a legidősebb gyermek és minden szegény családnál a legidősebb húzta a legnagyobb igát. Már egész kicsi korba be kellett kapcsolódni a nagycsalád eltartásába. Az utánam következő húgomnak is. Édesapám negyvenhét éves korában 1930. október tizennegyedikén egy véletlen baleset következtében meghalt. Egy orvvadász lelőtte, s ekkor már kilenc gyermeke állta körül koporsóját. A báró úgy segítette özvegy édesanyámat gyermekei eltartásában, hogy tizennégy és tizenhat éves fiútestvéreimet alkalmazta, egyiket fédereskocsisnak, a másikat pedig sőrésmarhák mellé. Én és a következő testvérem a korai munkakezdés (napszámbajárás) miatt csak két elemit végeztünk." Ö. T. M.-né 72 éves nő Nyírgelse: „Nemcsak a nincstelen szülő gyermeke volt befogva már korán munkára, hanem mi is, akiknek édesapja juhász volt kevés juhállománnyal és kevés földdel. Még iskolába se jártam, kb. öt-hat éves voltam, amikor már állatokat (liba, tehén, ló, juh) legeltettem. Amikor iskolába kerültem én és testvéreim is mielőtt iskolába mentünk, előtte megetettük az állatokat és utána indultunk el a tanyáról a négy és félkilométerre lévő falusi iskolába. Kilencen voltunk testvérek, így nehéz volt szüleink élete, a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudták előteremteni a mindennapit. Ezért vontak minket is be olyan korán a munkába. Akkor még összevont osztályok voltak egyetlen tanítóval. Hat osztály egybe járt. Amikor délbe hazajöttünk az iskolából újra állatetetés, egy üst krumplifőzés, moslékcsinálás, állatok alól kitrágyázás stb. következett. A tőlünk fiatalabb testvéreink (öt éves) pedig a még kisebb gyermekekre vigyáztak. Tizenkét éves korunktól markot szedtünk, kévét hordtunk. Hordáskor pedig a keresztből a szekérre adogattuk villával a kévéket és a kazalrakónak segítettünk. Ettől kezdve minden mezőgazdasági munkát kora hajnaltól naplementéig végeztünk.
