Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

Már tíz éves koromban kenyeret dagasztottam. Édesanyámnak csaknem állandóan (reggelit, ebédet, vacsorát) főznie kellett, ami minden idejét elrabolta. így kevesebb kenyér kellett. Reggelire pl. paprikás krumpli vagy rántott leves, délbe cinkepuliszka, málépuliszka, paszulyleves, krumplileves felváltva, vacsorára pergelt savanyú káposzta, lapcsánka, sült tök, sült krumpli stb. Amikor édesanyánk kifőzött, egy nagy tálba kiszedte, letette a földre és mi gyermekek körülültük és nagyon gyorsan megettük. Olyan nem volt soha, hogy valamelyikünk azt mondta volna, hogy én ezt nem szeretem és nem eszem. Örültünk, hogy volt mit ennünk és jól lakhattunk valamivel." D.Gy.-né 88 éves nő Kótaj: „Özvegy édesanyám egyedül nevelt bennünket, öt gyermekét. Hat kat. h. földön gazdálkodott, de gyenge minőségű földje csak nagyon sok munkát adott, de jövedelmet alig. Én voltam a legidősebb gyermek. Már hat éves koromban édesanyám előtt - aki kapálta a kultúrnövényt - mint kisgyermek húzogattam tőből ki a gaznövényt, hogy gyorsabban menjen neki a kapálás. Mint iskolába járó gyermek, ha délbe kijöttem az iskolából egyenesen édesanyám után kimentem a mezőre és ott együtt megebédeltünk, s utána dolgoztunk estig. Ö reggel kivitte az én kapámat is. Este gyertyavilágnál írtam meg a leckémet. Már tizennégy éves koromban hat hónapra szezonális munkára leszerződtem én is és a többi testvéreim is. Uradalmi kepébe részes aratók voltunk, részes géphez jártunk. Minden munkát megragadtunk, mégis nagyon nehezen éltünk." K. J. 73 éves férfi Nyíracsád: „Uradalmi cseléd foglalkozású édesapámnak nyolc gyermeke volt, én voltam a legkisebb, s mint legfiatalabb én öt elemit végeztem, a többi testvéreim ennél kevesebbet. Kilenc éves koromtól tizenegy éves koromig jártam napszámba facsemetét gyomlálni, búzát rozsolni (a rozs hamarabb hozta a kalászát, és hogy alkalmas legyen a búzavetőmagnak, sarlóval kellett a rozskalászt leverni), szőlőt kötözni, kacsolni stb. Napi 50 fillér napszámbért kaptam. Felnőtt férfi kaszás egy pengőt. Tizenegy éves koromban elszegődtem félévre a nyári hónapokra egyik földbirtokoshoz öt tehenet és két bikát legeltetni (májustól októberig). Ezért én ott is aludtam. Élelmezésem és két mázsa rozs volt ezért a kialkudott bérem. Ehhez jött édesapám két szarvasmarhája részére is biztosított legelő. Vagyis a földbirtokos hozzájárult, hogy az ő földjén az ő állataival együtt a mi két tehenünk is legelhessen. Ekkor én négy osztályt fejeztem még csak be és szeptemberben kellett volna menni az ötödik osztályt megkezdeni, de V. L. földbirtokos felkereste Á. K. nevű tanítónőmet, s kérte járuljon hozzá, hogy szeptember helyett csak a legeltetés befejezés után, kb. október végén kezdhessem meg az ötödik osztályt. Ennek édesapám is örült, mert a mi jószágunk élelmezése is meg volt addig oldva. Nem volt veszélytelen egy gyermek számára a bikalegeltetés. Az egyik két-három éves bikával előfordult, hogy meglátott két ekébe fogott tehenet, s a nagy széles árkon átugorva odaszaladt, s közrefogta a teheneket. Csak egy ostor volt nálam, s azzal megpróbáltam szétválasztani, s jól megvertem. Ettől kezdve nem hagyta magát általam megkötni, bár azelőtt mindig én kötöttem meg. Ettől kezdve a földbirtokosnál lévő szobalány kötötte meg a két bikát. Októbertől folytattam elemi iskolai tanulmányaimat az ötödik osztályban. Márciustól pedig édesapám vont be a mezőgazdasági munkák végzésébe. így az ötödik osztályba kb. csak öt hónapig jártam, de azért mégis vizsgára engedtek. Tizenkét éves koromtól a téli hónapokban a testvéremmel tuskót szedni jártam, hogy annyit segítsek legalább, hogy a „dücskő" (tuskó) helyén a gödröt kapával behúzzam. Nemcsak én a legkisebb fiúgyermek, hanem minden testvérem be volt fogva munkára és az ő keresményükkel már családunk fokozatosan kezdett kitörni a nagy szegénységből. Lassanként vásárolt apám egy-két hold földet, s a végén, mire minden testvérem felnőtt 15 kat. h. földünk volt. Állattartással is foglalkoztunk. A gyermekáldás itt már az anyagiak terén is megnyilvánult. Kb. tizenhárom-tizennégy éves koromtól kezdve gyalog jártam egy csapattal (melynek vezetője az ún. pallér volt) a harminc kilométerre lévő debreceni embervásárra (munkaerőpiac).