Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

fogadta el távolmaradásom indokául, hanem nekem a ló előtt kellett menni Királytelekről Varjúlaposig több kilométeren át a répaföldig és felvenni a munkát. Az intéző azt mondta, hogy mivel nem a jobb kezem, hanem a bal fáj, így dolgozhatok az egészséges jobb kezemmel. Pedig kimondani nem lehet, hogy milyen fájdalmas volt. Ezenkívül, ha bírni lehetett volna a fájdalmat, magamtól is mentem volna dolgozni, mert örültünk, hogy van munkaalkalom és egy kis pénzhez juthatunk, amire a nyolctagú családnak nagy szüksége is volt." B.S.-né 72 éves nő Székely, kb. az 1930-as évek közepétől: „Nyolcan voltunk testvérek, édesapám uradalmi cseléd volt. Már hét éves gyermekként napszámba jártam, ha volt munkalehetőség. Szüleim kikértek az iskolából, mert szükség volt arra a tíz fillérre is, amit kaptam én is és testvérem is. Tavasszal gurdonyoztunk, vagyis a búzatáblában lévő szúróka nevű gyomnövényt kellett kiszúrkálni, direkt erre a célra készített eszközzel. Góró és csutkatövet kivertünk a földtől és csomóba hordtuk, amit az uraság a cselédeknek szétosztott tüzelőnek. Barkóbogarat szedtünk a körülásott répaföld gödréből édesapám által csizmaszárból készített kesztyűvel. Ezeket a répaföld négy sarkán elhelyezett gázolajos hordóba raktuk, amit a kerülő elégetett. Csillagfürtöt nyűttünk és hozzá szalmakötelet készítettünk, majd abba bekötöztük és csomóba raktuk. Ezért napi húsz fillért kaptunk. A fiúk pedig ötven fillért kaptak, amiért két ökörrel egész nap szántottak. Amikor hetente egy alkalommal leventébe kellett nekik menni, mi lányok szántottunk az ökrökkel helyettük. Én ekkor nyolc-tíz éves lehettem, de miután derék, fejlett gyermek voltam és ügyes is, édesanyám két-három évvel idősebbnek mondott be az ispánnak, hogy felvegyenek dolgozni. Tizenkét évesen „nagy kepébe" dolgoztam harminc kaszással. Én a huszonhat éves bátyám után szedtem a markot, aki két méteres rendet vágott és én csak úgy tudtam a rendet felszedni, hogy kis kévéket csináltam, mert a karom és markom is kisebb volt, mint a felnőtt marokszedőnek. Ezen kívül a marokszedésben ekkor még járatlan voltam. Szecskavágóba jártam, mielőtt még a nagy kepébe mentem. Zöld takarmányborsó szárat és zabszárat nagy lóhajtású szecskavágógéppel összevágtuk és nagy silógödrökbe hánytuk nagy gombosvillával. Ehhez harmincnyolc edény vizet hordtunk egy rúdon nagy dézsával egy nagy vas silótartályba, amibe a silóhoz szükséges répaszeleteket áztattuk. Ezt rétegenként raktuk le. Ebből lett a szecska, mint állati takarmány. Csebernek nevezték azt a kb. hatvan literes dézsát, amivel én másodmagammal rúdon hordtam a vizet a répaszeletre tizenegy-tizenkét évesen, hogy abból szecska lehessen. Répát egyeseltem, kapáltam, szekeret raktam, télen pedig dohány-munkába jártam, ahol csomóztam, válogattam. Nagy családunk volt, nekünk gyermekeknek is nagyon sokat kellett dolgoznunk, mert édesapánk hiába éjt nappallá téve dolgozott, nem tudta megkeresni a mindennapit, mert nagyon kevés bért kapott." F. F.-né: „Tíz gyermekes napszámos családban nőttem fel. Már kilenc éves kortól gazdáknál marokszedő voltam harmadrészért. Felet a kévekötő, egész részt a kaszás kapott. Mikor befejeztük az aratást és megkaptam a harmadrész (kb. 35-40 kg) béremet a kétheti aratásért, az olyan kevés volt, hogy sírásra fakadtam. Rajtam kívül még a tizenöt éves lánytestvérem is harmadrészért aratott velem. Ő még a részgéphez is járt. Tizenkét éves kortól hordáskor kévét adogattam a szekérről a kazalrakónak. Tizennégy évesen egy nagycserkeszi családnál vállaltam liba, sertés és szarvasmarha legeltetést élelmezésért és ruháért. Az első héten valóban csak ezt kellett tennem. A következő héten megmutatta a gazdasszony, hogy kell kenyeret dagasztani. Hajnalba háromkor dagasztani kellett és amint a kenyér kelni kezdett, a kemencét is fűtenem. Megmutatta azt is, hogy a kenyeret miként kell bevetni, s ettől kezdve már ez a tevékenység is az én tisztem lett. A következő hetekben már az állatok alól is ki kellett almoznom, majd pedig este-reggel öt-öt tehenet megfejnem is. Nekem kellett három lovat reggelenként megpucolni és egy lóból három „sorport" kiverni. Ez azt jelenti, hogy a lovat tetőtől talpig ún.