Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

szülésnél segítsen. Nagy tapasztalata volt ilyen téren. Néha ezért is kapott természetben valami kis élelmet. Én még csak tizenegy éves voltam, amikor már az uradalomban markot szedtem részibe. A testvéreim hasonlóan rákényszerültek erejüket is meghaladó munkavállalásra és örültünk, hogy kapunk munkát. Szívesen csináltuk, mert láttuk és tapasztaltuk családunk nehéz helyzetét." I. L.-né 68 éves nő Dombrád: „Én és a szomszéd kislányok tizenkét éves korunkban Dombrádról jártunk Demecserbe répamagot szedni sarlóval, napszámba. Hajnali három órakor indultunk, hogy ott lehessünk munkakezdésre, napfelkeltére, mert kb. tíz km-t kellett gyalog megtennünk Dombrádról Gégény községen át a demecseri határba. Találtam tizenhárom éves koromban egy bezárt fém cigarettatárcát, amit, mint gyermek nem tudtam kinyitni. Majd otthon édesanyám késsel kinyitotta és kékeszöldes papírt láttam benne. Én nem ismertem fel tizenhárom éves korom létére, hogy az papírpénz, mert addig olyat nem láttam, csak fém pénzt. Először azt mondta édesanyám, hogy vesz nekem belőle ruhát, de utána úgy látta jónak, hogy ennivalót vegyen. így én lemondtam a ruháról, pedig nagyon vágytam volna rá, mert a festett házivászonból készített ruhám is nagyon foltos volt már." Újfehértó, Böszörményi úti Sintértelep mellett az 1930-as években földkunyhóban lakó két-három és négy-ötgyermekes három család: „Mind a három család nagy szegénységben élt. Gyermekeiket iskolába se tudták rendesen járatni, mert kénytelenek voltak szülői felügyelet mellett napszámba vinni. így néhány fillérrel több jövedelemre tettek szert. Láttam is, hogy a kicsi gyermekek (hat, nyolc, tíz évesek) répát, mákot egyeltek egy Grezsu nevű bácsi felügyelete alatt. Az ébresztő korán hajnalban volt. Ha másnap iskolába mentek, ott elaludtak az órán. Tizennégy-tizenöt éves korukban nemcsak imitt-amott mentek napszámba, hanem cselédek voltak. Már mint cselédnek a gazdaságban előforduló minden munkát végezni kellett. A fiúk az állatgondozáson kívül az állatok és szekerek, gazdasági eszközök igénybevételével mezőgazdasági munkát végeztek. (Pl. szántás, vetés, trágyahordás, terményszállítás stb.) A lányok pedig szénát vagy szalmát adogattak fel a szekérre villával. A lánykák az ültetvénysorok között vezették a lovat, a fiúk pedig ekekapáltak. Az aratás teljes ideje alatt (kb. három hét) a lánykák markot szedtek és kévét hordtak. A fiúk marokszedés után kötötték a kévét és kereszteztek. Hordás idején a fiúk szekérrel jártak, a lányok pedig villával adogatták fel a fiúknak szekérre a kévét. Cséplésnél pedig a fiúk az asztagból dobálták a kévét a cséplőgépdobra, onnan pedig a lányok adták az „etető"-nek a kévéket kivágott állapotban. (A kévét ún. kaszakéssel vágták ki, melyet házilag készítettek egy törött kaszadarabból. A kaszadarabnak a szélesebb végét levágták, letörték és fából vagy kukoricacső lehántolt csutkájából, esetleg rongyból fogót készítettek.) ' A cséplésnél még a lányok tiszte volt a „rudashordás", vagyis a cséplőgép alól a szalmának kazalba hordása. Ezen kívül a „pelyvahordás" is. Ezt úgy végezték, hogy kb. két méter hoszszúságú drótfonat két végére hosszú farúdat szereltek, ami, ha a két pelyvahordólány az egyik elől, a másik hátul jobb és bal kezével megfogott, teknőalakot vett fel. Ezt is kazalba hordták a lányok. Egész télen pedig a dohánysimítóba jártak (csomózás, simítás, bálázás stb.). Uradalmakban ha szükséges volt valamilyen gazdasági épület, cselédlakás építése, úgy a szakemberek kezeihez adandó anyagmozgatást is tíz-tizenkét-tizenöt éves gyermekek végezték. Adatközlő: N. J. 74 éves férfi Újfehértó. P. L.-né 97 éves nő Kántorjánosi: „Már tíz éves koromban napszámba jártam én és más hozzám hasonló szegénycsaládok gyermekei is „Nyúttük" (tövestől kihúzgáltuk) a dudvát a szőlő közül, hogy könnyebb legyen kapálni a nagyoknak. Venyigét hordtunk a dúlőre. Szőlőt kötöztünk. Tizenhárom éves koromban pedig nagy csapatba (ahol 40-45 kasza volt) aratni jártam a Flóra tanyára a Mándi féle uradalomba.