Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

Gépelésnél a cséplőgép dobján kévevágó és törekhordó is voltam. A kévevágó lánynak a tűző napon kellett helyt állni. A törekhordólány munkája pedig nagyon poros volt. Szemünk, fülünk, orrunk tele volt porral. Valósággal vályogot köptünk. A sovány kenyérért nagyon meg kellett szenvedni." L. J. 82 éves nő Nyírmada 1920-as évek második felétől 1936-ig: „Öten voltunk testvérek. Édesapám foglalkozása tavasztól őszig kerülő volt. Már kilenc éves koromtól minden virradatkor fel kellett kelnem a libát kihajtani legelni, mert azt mondták, hogy a harmatos fűtől nő jól a liba. Amikor hazajöttem a legeltetésből a sertéseket kellett megetetnem. Tizenegy éves gyermekként pedig már rengeteget dolgoztam, annyit, mint egy kis állat. Szófogadó, csendes gyermek voltam. F.G. nyírmadai földbérlő ún. Bay tagjában laktunk öt évig. A földbérlő sok libát, pulykát vásárolt és azt mi negyedébe gondoztuk. Ő adta az eledelüket és a helyiséget, ahol éjjel voltak. Nagyon sok libát és pulykát legeltettünk a hat éves testvéremmel. Csípős csalánt szedtem, azt vágtam de nem szabad volt észrevenni, hogy a kezemet hólyagosra csípte. Sertést is tartottunk felébe. Szegények voltunk és nagy szorgalommal igyekeztünk egy kicsit összeszedni magunkat anyagilag. Ez részben sikerült is, mert öt év múlva, mire visszaköltöztünk Nyírmada belterületére már volt két tehenünk, öt-hat sertésünk és baromfival is rendelkeztünk." „A földműves foglalkozású hét gyermekes (gyermekek születtek: 1905, 1908, 1910, 1913, 1922, 1924-1924. a két utolsó ikrek) édesapámnak az első világháborúba be kellett vonulni. A legidősebb 1905-ben született fiú még csak tizenegy éves volt és meg kellett fogni az eke szarvát és édesanyámmal együtt kettőjüknek átvenni a katonának bevonult édesapám szerepét. A többi testvéreimnek is édesapám távolléte alatt ahogy cseperedtek részt kellett venni a család megélhetésének előteremtésében. (Állatok legeltetése, azok részére hátukon takarmány hordása árokpartokról, dűlőutakról, szőlőmunkákba való besegítés stb.) Napszámbajártak, töviseket, szúrókát „aszatoltak" ún. nyesőkapával, hogy búzaaratásra tiszta legyen és a marokszedőt ne akadályozza munkájában. Szőlőmunkákat végeztek stb. Tizenhárom-tizennégy éves korukban szemesterményt (rozsot, babot, napraforgót stb.) forgattak az uradalom magtárában. Fiútestvéreim a nagyon nehéz munkát jelentő fatuskót szedtek felesrészibe stb. Valamennyien ilyen megerőltető munkát vállaltunk, mégsem tudtuk előteremteni a mindennapi megélhetéshez szükséges dolgokat. Pl. még tizennyolc éves koromban nem tudtam mi az az ünneplő cipő. Örültünk, hogy volt egy csizmám, amit viselőbe és ünneplőbe is hordtam. A kisebb gyermekek lábbelivel, ruhával való ellátása még gyengébb volt." Özv.B.J.-né 76 éves nő Nyírbogát. Cs. M. 95 éves férfi Napkor: „Heten voltunk testvérek. Édesapám a római katolikus egyháznál volt kocsis. Az I. világháborúba bevonult és onnan nem tért vissza. A legnagyobb gyermek nyolc évesen (harmadik elemista) én voltam, a legkisebb pedig két éves. Édesanyám minden nyáron öt hónapon keresztül sommásként dolgozott a nagybirtokon. Nagymamám vigyázott ránk napközben. Amikor édesapámat a háborúba elvitték, az anyai nagymamám magához költöztetett bennünket, mert nekünk nem volt rendes lakásunk. A sommás munka befejezése után édesanyám mosni járt egyes családokhoz. A fizetést élelembe kaptuk. Mi gyermekek ahogy cseperedtünk mi is napszámba jártunk, de a gyermeknapszám nagyon kevés volt, csak kis mértékben tudtuk özvegy édesanyánkat segíteni megélhetésünk előteremtésében." K.J. 73 éves férfi Nyíracsád: „Nyolcan voltunk testvérek. Édesapámnak 17 kat. hold futóhomok földingatlana volt, két lóval, gazdasági felszereléssel. Megmunkálásába bevontuk a család minden olyan tagját, aki a legkisebb munka végzésére is alkalmas volt. Földünk megművelésével éjt-nappallá téve dolgoztunk, de a rossz területi adottsága (futóhomok) miatt a befektetett hatalmas munka ellenére előfordult olyan év is, hogy a belevetett magot sem