Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

jes visszavonulás jellemzi sorainkat" (1961), a „józanok" és „óvatosak" eladták magukat 1 kiló kenyérért, vagy szerencsés vásár esetén egy bizonytalan időre biztosított kispolgári életszínvonalért. „Akad még ebben a karcsúra zsugorodó, nevetséges módon önmagát Európának nevező szalámivégben néhány olyan magyar nyelvet beszélő ember, akit e 'szabad' földön még nem vettek meg alázatos rabszolgának?" (Kovách Aladárnak, 1961. I. 27.). Elszomorította a müncheni Látóhatár hangja is, mert „gyűlölködést szít, személyeskedik." Vámos Imre szerkesztőnek így írta (1962. I. 18.): „Nem voltatok otthon és nem láttátok, nem éltétek meg, csak hallottátok októbert. Nem temettetek csak drukkoltatok, kombináltatok és lázasan szerkesztettetek. Padlásnyira való személyes sérelmem és tapasztalatom ellenére sem ismerem el a gyűlölet és az Isten iránti bizalmatíanság infernális hangját. Az ítéletet mindig és mindenkor rábíztam az Úrra, Istennél a döntés, az ítélet joga." „Nem menekültem érzelmek mocsarába, nem vagyok sebeimet mutogató koldus, továbbra is vállalom a sokkal nehezebb 'ahol és ahogy lehet' feladatát." (Stoll Olgának, 1959. VI. 9.). „Van egy előnyöm, az, hogy 1,5 évtizeden át gyakorló erdész voltam. Megszoktam ajáradan utakat, az idő viszontagságait, a nyakamba zuhanó hógörgetegeket, a rámszakadó zivatart, megszoktam egyedül járni reménytelenül fagyos éjszakákban, és hálás tudok lenni egy-egy szénégető kunyhó meleg fényére emlékeztető kedves szóért, vagy mosolyért. És ez akad. Ha nem is sok, de akad." (Dr. Szöllősy Pálnak, 1957. X. 24.). Vén bolond, álmodozó, jóindulatú, hiszékeny vándor prófétának, keserű csalódás által sebzett lelkületűnek vallja magát leveleiben, kéri barátait, „segítsetek szóval, írással, bíztatással, barátsággal, emberi szeretettel!" (Király Zoltánnak, 1959. XI. 10.). Levelei élvezetes stílusúak, és egy barátságos, jó humorral megáldott Ilosvay Ferencet is elénk tárnak. Dénes Tibor Svájcból így ír: „Még nincs nagy baj, Öreg Fiú, stílusod ragyogó, képzeleted csapong, mint a legkülönb romantikusoké. Ez a leveled valóban remekbe készült irodalmi miniatűr." (1959. II. 23.). „Node, affene essik az én méltóságos személyemet takaró irhába, ha kibírtam 12 esztendeig, talán csak kibírom még! Te, Lajos Testvérem az üldözöttek és hontalanok szektájából, Te érted, hogy mit és miért koppant papírra a magunkfajta szélfútta, vándorlásra kényszerült 'csudapók'." - írja Dr. Daner Lajosnak (1959. XI. 30.). „Kazimirovics Kazimir Kázmérnak" nevezi Dr. Nagy Kázmér, „Öreg Dionysiosnak" pedig Dr. Szokolay Dénes barátját. A sok megpróbáltatást megélt, érzékeny, sebzett lelkű Ilosvay Ferenc az együttérzés meleg szavain túl, sok bíztatást és bátorító tanácsokat kapott jó barátaitól. „Vesse le már végre ezt az áldatlan üldözési mániáját és higgye el, hogy amíg Maga úgy ír mint eddig,