Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

minden rendes ember csak szeretettel és nagyrabecsüléssel beszél Magáról!" (Stoll Olga, 1958.IX. 5.). „Fel a fejjel és írni Feri, írni, írni, írni! A tollat ki nem adni a kezéből!" (Stoll Olga, 1959. III. 20.). „Ami fáj, a Te csalódásod, hogy nem tudsz megjelentetni. Ne csüggedj! Bízzál, és ne keseredj el mindenen!" (Duska László, 1960). „Fojtsd mérged, amibe akarod. Aztán fel a fejjel! A végén úgyis a struccot ütik. Amikor már azt hiszi, kidughatja a fejét." (Dénes Tibor, 1959. II. 23.). Dr. Nagy Kázmér bíráló tanácsot küldött barátjának: „Kérlek viszont, hogy kíséreld meg alkalmazni a Times, az Observer hidegzuhanyos tényekkel fejbekólintó, de mindamellett tárgyilagos látszatú stílusát!" (1959. VI. 2.). Dr. Máriássy József kifejezetten úgy látta, hogy a politikai újságírás - nem a tehetsége miatt! - nem neki való. „Úgy kívántam volna neked, hogy a Gondviselés kíméljen meg az effajta csalódástól." (1960. III. IL). Azt gondolom, az olvasó gondolatait Németh Gyula történész-filozófus fogalmazta meg a legpregnánsabban, aki éppen egy Ilosvay elbeszélést olvasott el: „Édes Doktorom ez a Te hangod, és nem amaz ominózus. Ez a jó hangutánzás és a remek kolorit. Hagyd Drága Barátom azt a hülye filozófiát! Én a legcsodásabb könyvről, a természetről szeretem olvasni soraidat, a vízbenázó nádszál csendes ingadozásáról, a bércek szaváról." (1961. X. 4.). Lelke legmélyén bizonyára Ilosvay Ferenc is így gondolkodott. Legalábbis ezt bizonyítják az adományként átvett leveleinek gyöngyszemei, Király Zoltán barátjának fiával, a diák Esvánnal (Pisti) folytatott levelezése. A gyermektelen Ilosvay Ferenc a jó Isten csodálatos ajándékát látta „ebben a kölyökben, aki megható bizalommal van irántam." (1959. XI. 21.). Ilosvay Ferenc mintegy egész életének, gondolatvilágának ars poeticáját írta meg a fiatal fiúnak: „Minden magyarnak meg kell! állnia a helyét. Vigyázz magadra, légy mindig becsületes, járj a magad útján, s figyelj az Úristen jelzéseire, melyet mindenki megkap, csak sajnos nagyon kevesen hallják meg. Imádkozz, tanulj! A természet az egyetlen tanítómesterünk. Sok nyűggel, bajjal, jajjal teli életet éltem eddig, minden baj, nyűg, jaj csak addig volt teher, amíg egyszer ismét ott nem állottam a láp, vagy az erdő, vagy az Isten közelségébe magasló hegyek ösvényein. Úgy elfeledtem abban a pillanatban mindent, hogy sokszor bizony üres hassal-üres zsebbel, még nótázni sem szégyenlettem. Odakünn minden olyan igaz, és olyan érthető." Kilátástalan helyzetében ott akarta hagyni Bécset, át akart települni Svájcba, beadta kivándorlási kérvényét Kanadába, Ausztráliába, sikertelenül. Járta Ausztriát egy „egyszerű életlehetőséget biztosító erdészeti alkalmazás" reményében. „Zoológus és erdőbiológus