Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

Mélypontra került. Levelei két témakör köré csoportosíthatók: megfeszített küzdelme 1959-1962 között a munkalehetőségért, az anyagiak előteremtéséért, ill. mély csalódása a nyugati demokráciában, és részint az emigráns magyar honfitársaiban. Mint egy fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodott a világon szétszórtan élő író-szerkesztő, vagy ifjúkori magyar barátaiba, és lázasan levelezett. Türelmetlenül várta válaszleveleiket, mert „hontalanságban levelet válaszolatlanul hagyni egyenlő a Szentlélek ellen való vétkezéssel." (Stoll Olgának, 1959. VT. 9.). Emigrációban élt levelezőpartnerei közül néhányan. Ifjúkori, vagy még Magyarországon megismert barátai voltak pl. Washingtonban Bereczky László festő-dekoratőr; Kanadában Duska László (1912-1987) katonatiszt, a Vitézi Rend egyik újjászervezője, a Bajtársi Híradó alapító szerkesztője; Dr. Nagy Kázmér (1920-1985) író, újságíró, Sydney-ben a Dél Keresztje, és a Független Magyarország lapok kiadó-szerkesztője, Londonban a BBC munkatársa; Svájcban Dr. Dénes Tibor (1907-1983) író, irodalom-és színháztörténész; Münchenben Dr. Máriássy József újságíró, hírszerkesztőségi munkatárs; New Yorkban Németh Gyula kémikus, történetíró és filozófus; Londonban Vajda Albert (1919-1991) író, újságíró, a londoni Fakutya c. vicclap szerkesztő-kiadója, a SZER londoni tudósítója; Zürichben Király Zoltán (1923-1969) előadóművész, költő, a Zürichi Magyar Egyesület elnöke; az USA-ban Dr. Szokolay Dénes, stb. Svájcban lelt barátra a splügeni páterben Dr. Daner Lajosban, vagy a Nemzetőrben megjelent elbeszélése nyomán Herczegh Jánosban, egy Montrealban élő öregúrban, hajdani hivatali műszaki tanácsosban. Közíró-szerkesztő kollégái közül néhányan már az emigrációban lettek barátai. Pl. Dr. Szőllősy Pál jogász, közgazdaságtudományi doktor, aki a Bécsi Magyar Híradó első főszerkesztője volt 1957. január 11. és 1957. augusztusa között; vagy a tőle egy nemzedékkel fiatalabb Lőrinczi-Nagy Pál író, műfordító, nyomdász, Párizsban a Magyar Műhely c. folyóirat kiadó-szerkesztője, a D'atelier francia folyóirat egyik alapítója; hasonlóan Vámos Imre író, újságíró, a SZER munkatársa, a Látóhatár felelős szerkesztője, kiadója. Nem vettünk még át levelet a Tollas Tiborral való levelezéséből (katonatiszt, költő, szerkesztő, 1956ban alapította a Nemzetőr c. lapot), de Johanna Asszonytól tudom, hogy közöttük is mély barátság alakult ki. Egymást tisztelő-elismerő hangú leveleket váltottak Bógler Lajossal: a Bécsi Magyar Híradó főnyomdásza volt, kivándorolt Montrealba, s itt működtette a Pallas Nyomda és Kiadót, ahol 1959-1965 között adta ki a Magyar Hírlap független politikai hetilapot. Sok bíztatást kapott zürichi barátaitól, főleg Stoll Olgától, aki a zürichi Új Híradó Szerkesztőségének, és a Zürichi Magyar Egyesületnek volt a munkatársa. Levelezett