Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

len maradt.) „Mint egy érdekes papagájt adogatnak körben a társaságban. Milyen érdekes, egy magyar. És énekel is." Öccse, Ilosvay Ferenc így írt 1960-ban közös ifjúkori barátjuknak: „Eszter vándorol a világban, minden sikere ellenére egyetlen vágya: otthon, valahol a Nyírségben egy kicsi ház és néhány jószág, meg egy megértő emberformájú lény, aki szered a csöndet és szereti a széljárta nyíri természet világát. Sorsa jellegzetesen művész sors. Ma már egyedül él Hamburgban, szenvedélye a kert." Lángoló vágya - hogy fiatal kolleganőket tanítson, sem sikerült. Nagyon elkeserítette, hogy 1973-ban a nyugdíjba vonulása, a színpadtól vett búcsú után, a Hamburgi Zeneakadémia nem mutatott iránta érdeklődést. Magyar akcentusa élete végéig megmaradt. Mindig hangsúlyozta: büszke rá, hogy még a Monarchia idején született, a régi Magyarország inspiráló kultúrája, szellemi és zenei élete az ő ízlése szerinti volt, ebből élt, mint kitörölhetetlen útravalóból. Örömmel tért volna haza Magyarországra, hogy nagy tapasztalatát (Bach, Mozart, Wagner) továbbadja hazája zenekedvelő ifjúságának. De valaki a hivatalos hatóságnál elutasította kérelmét, - panaszolta keserűen a sorsot. 74 éves korában hosszú, súlyos betegségben hunyt el Hamburgban, 1987. június 16án. Hamvai Bécsben nyugszanak, sírját sógornője, Johanna Ilosvay gondozza. III. Ilosvay Ferenc író, újságíró Elete, munkássága 1944-ig Budapesten 1914. augusztus 28-án született, apja ekkor soproni határrendőr kapitány. Keresztelőjére a Budapest - Krisztinavárosi római katolikus plebaniahivatal anyakönyve szerint szeptember 27-én került sor, a keresztségben a Ferenc Aurél nevet kapta. Keresztapja az apai nagybácsi Eglis István bútorgyáros (Ilosvay Mária férje), keresztanyja Horváth Sándorné Horkovits Erzsébet. Még nincs 1 hónapos, amikor a mezőségi Barátfalvára kerül öregapja nevelő keze alá, ott cseperedett gyerekké bátyjával együtt, tanyasi gyermekek között. 1921-ben Barátfalváról a Nyírségre, a nyírábrányi birtokukra menekültek, elemi iskoláit is itt végezete. Édesapja katonának szánta, gyermekkori balesete miatt azonban nehezen viselte a kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskola feszes rendjét. „Az intézeti élet kényszerű kötöttségeit keservesen szenvedtem, a borzasztóan értelmetlennek látszó szabályzatai miatt" - írja 1959- ben egyik levelében. Négy év után