Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

a New York-i Metropolitan színpadán, és állandó résztvevője voll Bayreuth, Salzburg, Edinburgh, Berlin ünnepi játékainak, fesztiváljainak. Minden fellépését kirobbanó sikerként ünnepelték, nemzetközileg a legnagyobb énekesek között tartották számon. Pl. 1957-ben, az amerikai Minneapolisban rendezett Bartók Ünnepi Játékokra mindössze két szólistát hívtak meg: Yehudi Menuhint és Maria von Ilosvayt. Higgyük el neki, hogy „elém jött minden, ölembe hullott minden, én tudatosan soha nem kerestem a sikert", de azt is, hogy „rendszeresen továbbképeztem magam". Valóban nagy dirigensekkel (a nagy „K" betűs karmesterek) dolgozott együtt, akiktől sokat tanult: Joseph Keilberth, Clemens Kraus, Hans Knappertsbuch, Otto Klemperer, Herbert von Karajan. „A stilisztikai sokféleség magával ragadott, a legjobb emberek mellett nevelődtem." Különösen büszke volt a csodálatos Maestro-val, von Karajannal való művészi együttműködésére: Karajan nagyon nehezen ismert el valakit, de ha elfogadta, „az ember Ábrahám kebelén, teljes biztonságban érezte magát." Sikerének elsődleges titka istenadta tehetsége volt, az imponáló hangadottsága, a hihetetlen hangköztávolság, ami igen változatos, széles repertoárt biztosított számára. Szívesen énekelte Bach, Mozart, Wagner, Debussy, Ravel, Frank Martin, Britten, Henze műveit, kedvenc szerepe Gluck Orpheusa, az utókor Verdi és Wagner-énekesnőként jegyzi. A Nibelung gyűrűje tetralógiában Erda, Fricka, Norne, Waltraute, vagy Izolda kísérőjeként Brangáne, a Lohengrin operában Ortrud, az Álarcosbálban Ulrika szerepeinek interpretációja örök emlékűek, ahogy felejthetetlen maradt az operabarátoknak Venus, Amneris, Carmen, Azucena szerepeiben is. A temperamentumos énekesnő megerőltető, fárasztó vállalkozásai egészségét próbára tették, szívbeteg lett. Pl. egy hamburgi bemutatón „Az istenek alkonyá"-ban két szerepet is énekelt: Waltraute, és (lóháton) Norne szerepét. „Az elmúlt szezonban volt olyan hat napom, amely alatt ötször ültem repülőgépen, hét főpróbát és egy premiert énekeltem végig" - nyilatkozta 1956 őszén. Számtalan hangfelvétel, rádió-és televíziós közvetítés, lemezek egész sora őrzi hangját. Önmaga két lemezére volt a legbüszkébb. Az egyik Verdi: Requiem-je, amit a római híres Santa Cecilia kórussal vettek fel, a másik Bartók: A kékszakállú herceg váránakjudit szerepe. 1966. május 25-én, a művészetek és hasznos mesterségek támogatására 1765-ben alakult Hamburgi Hazafias Társaság, Maria von Ilosvayt a 25 éves szolgálati hűségéért, Nagy Ezüst Eremmel tüntette ki. Elete alkonyát másképp képzelte el. Magányosan, visszavonultan élt hamburgi lakásában. (Férjétől, a Hamburgi Operaház intendásától, Günther Rennerttől elvált, gyermekte-