Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)
Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához
IV. Epilógus A nagy szabolcsi vadász- és természetíró életművének szakirodalmi feldolgozottsága ma még éppen csak bontakozónak mondható, hiszen a második világháború utáni írói jelenléte csupán egy tucatnyi évre tekinthet vissza. A halála óta eltelt időszak mégis jelzőfényszerűen villant fel alapvetően fontos vonásokat munkássága behatóbb irodalomtörténeti értékeléséhez. Ezek a villanások eleinte szorosan kötetei köré: az utószavakba, a fülszövegekre, a borítókra rögzített rövid tájékoztatókra szorítkoztak. Fontos támpontjait képezték továbbá a tudományos feldolgozás alapelemeinek magának az írónak a hol a könyv végére (Jó vadászatot), hol az elejére (Tizenkét ösvény) írt utó- és előszavai s az egyes írásokon belül belső vallomásai is. Ezek ars poeticái élességgel világítanak bele írói felfogásának világképi, metodikai és poétikai elveibe. Második magyar nyelven megjelent kötete hátlapján (...ha Dunáról fúj a szél..., München 1965) tömör, az életrajz, az irodalmi örökség és stílus lényegébe vágó összegzés olvasható róla. A Püski Kiadónál 1992-ben napvilágot látott elbeszélés-gyűjteményének hátsó borítója már az író halála után, az itthoni irodalomtörténeti feldolgozás előkészítésének igényével méri az emigráns író arcképének vonásait. Az 1995-ös Tizenkét ösvény (Egy vadászév regénye) az első lap fülszövegével eleve a kötet tartalmi-poétikai világába kalauzol, utószava pedig Hegedűs János tollából a kézirat kalandos sorsának nyomába eredve már jóval tágasabb képet nyújt a korról, a szerzőről és családjának az íróba átáramlott történeti örökségéről is. Ugyancsak Hegedűs János ad - a szerző eddig utoljára megjelent magyar nyelvű kötete végén (Tenyérnyi tisztás, Budapest, Littera Nova Kiadó 1999) - az irodalomtörténeti feldolgozást igényesen orientáló alapos áttekintést. Előszóként pedig az azóta elhunyt nyíregyházi Katona Bélától olvasható jelentős, már az irodalomtörténeti feldolgozást megkezdő összegzés. Az Egy író hazatér - pályakép-vázlat Ilosvay Ferencről című munka a hazai elmélet határkő-érvényű közeledését jelzi Ilosvay életművéhez, és egyben az tudományos feldolgozás kiszakadási igényét is az írói portréknak az éppen kiadott könyvekhez kötött állapotából. De más szakemberek is fontos adalékokkal, közelítési szempontokkal gazdagították az életmű intenzívebb tudományos interpretációjának törekvéseit. így például Iváncsics Lajos, aki Egy elfeledett vadászíró: Ilosvay Ferenc címmel a Nimród 2000/7. számában közölt irodalmi folyóiratba illő, forrásértékű elemeket is tartalmazó írást, amely érintette a pálya