Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

stiláris, erkölcsi és emberi összefüggéseit is. (Ugyanez a szám a mai magyar vadászok közötti népszerűsítés és az emlékezés céljából Ilosvay-elbeszéléseket is közölt.) Plavecz János szabolcs-szatmár-beregi fővadász pedig ugyanezen a helyen a Tenyérnyi tisztás című könyv bemutatójára írt, s az irodalmi feldolgozást is számos helyen érintő és gazdagon motiváló gondolatait osztja meg az olvasóval. Az életrajz vonatkozásában nem érdektelen a Népszabadság Böhm Ágnes által írott 2000. június 7-i számának cikke sem

13

, amely a második világháborús magyar deportáltak között említi az Ilosvay nevet. A feldolgozó irodalomtudomány, sőt a vadászati-vadgazdálkodási-természetvédelmi szakirodalom is jó úton halad tehát, hogy Ilosvay Ferenc életművét minél gazdagabban birtokába vehesse. Ez akkor is eredményeket ígérő s az író hagyatékához méltó folyamat, ha egyébként ma is érvényesek még Katona Bélának a csaknem egy évtizede papírra vetett szavai: „Tisztában vagyunk vele, hogy a teljes életmű feldolgozása és szélesebb körben való megismertetése még hosszú időt vesz igénybe, de biztosak lehetünk abban, hogy megéri a fáradságot. Jelentős íróval bővül irodalmi örökségünk. Olyan alkotóval, akiről eddig nem is tudtunk. Nem elfelejtettük őt, inkább azt mondhatjuk, soha nem is ismertük. Nem a feledés homályából kell kiásnunk, nem újra kell felfedeznünk, hanem most kell igazán megismernünk! Ha sikerül, mi leszünk gazdagabbak általa."

34