Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

és Buchenwald koncentrációs táboraiba. A politikai közíró, a közvetlen létélményekből táplálkozó elbeszélő, a mélyen vallásos vadász- és természetíró „a hírhedt dachaui 27-es, tehát a „politische Abteilung" 187 cm magas lakója 50 kilós testsúllyal szabadult, s irtózatos gyötrelmek árán juthatott haza Magyarországra."

5 Igaza van tehát Hegedűs Jánosnak: „Kevés olyan magyar írónk van, akit olyan következetesen üldözött volna mind a Gestapo, mind az AVH, s aki mind a fasiszta haláltáborok, mind a magyar Gulag poklát megjárta. Egyiket sem származása, hanem fanatikus szabadságszeretete miatt."

6 Eletéről - kissé részletesebben - ezeket a sorokat olvashatjuk a Megfordul a szél című kötetének hátlapján. „Egyike volt azoknak a hányatott sorsú magyar íróknak, akik a század első felében adták fejüket az írásnak, ám a század sorsforgató zajlása hányta, vetette őket a létért folytatott küzdelemben. Munkatársa volt a háború előtt a Reggelnek, majd a Pester Lloyd tudósítója lett. A Gestapo jóvoltából megjárta a dachaui láger poklát, majd rövid ideig a Szabad Szó munkatársaként írt riportokat, esszéket. 1949-ben az AVH tartóztatta le. Volt kőműves-segéd Dunapentelén, disznópásztor Lenti községben, kényszermunkás Berentén, s fúrómunkás szerte az országban. 1953-tól a Nagy Imre kormány megalakulása után a Magyar Nemzetnél jelentek meg írásai. Az 1956-os forradalom eltiprása után már nem várta meg az újabb megtorlást. 1957. január l-jén lépte át a határt. Azóta Bécsben élt egy magyarokkal együttérző osztrák asszony oldalán, s a müncheni Nemzetőrnek volt a munkatársa 1959-től 1990-ben bekövetkezett haláláig."

7 (1990. július 8-án, az európai olvadás első szabad évében halt meg.) Ilosvay Ferenc mégis viszonylag szerencsésnek mondhatta magát: a magyar történelem halálos örvényeiből elevenen kikerülve az emberi és erkölcsi értékekhez mindvégig ragaszkodva s egy művészetében és mindennapjaiban őt teljes szeretetével támogató asszony oldalán - mintegy XX. századi, ezredvégi Mikes Kelemenként - álmodhatta vissza magát hazájába, gyerek, ifjú és fiatal férfikorába, a magyar erdők, nádasok, vizek és hegygerincek, az erdőjáró emberek közé. „1957-ben Bécsben ismerte meg későbbi feleségét, Dietrich Johannát, az ENSZ Menekültügyi Szervezetének megbízottját, akinek akkoriban az volt a feladata, hogy a menekültek közül „kiemelje" az írókat, művészeket, tudósokat. 1963-ban kötöttek házasságot, s 33 évig, az író haláláig éltek együtt."

8 Ilosvay Ferencnek a legnagyobb segítsége írói életműve megalkotásában saját tehetsége és emlékező ereje mellett a felesége volt. Nemcsak azt tette lehetővé hogy az író álmai a magyar földről folyamatosan és kiegyensúlyozott életkeretek között papírra rögzülhessenek, hanem az ő munkájának köszönhetők a rendszerváltozás után az író műveinek magyarországi kiadásai is.