Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

Életművét - noha a Jó vadászatot! című első regénye már 1943-ban napvilágot látott Budapesten, majd ezt követte ugyanitt a német nyelvű Zwölf Pfade (1957) is - csupán a rendszerváltás utáni évektől, alig tíz éve (pontosabban 1992-től) ismerhette meg fokozatosan a hazai olvasóközönség. S ekkortól kezdte számon tartani - azaz fokozatosan birtokba venni - a regionális és a nemzeti irodalomtörténet is. Hat könyve közül csupán három (s valamennyi már az író 1990. július 8-án bekövetkezett halála után) kerülhetett a világháború utáni Magyarországon is a magyar nyelven olvasó elé. Ekkor a Püski Kiadó, a Magyar Könyvklub, a Sodalitas (Bécs) és a Madách-Posonium (Pozsony), majd a Littera Nova Kiadók jóvoltából 1992 és 1999 között egymás után négy kötete is elhagyhatta a nyomdát. A bennük összegzett írói teljesítmény teremtette meg az alapot a szélesebb körű olvasói megismeréshez és a komolyabb irodalomtörténeti számbavétel megindulásához. Ilosvay Ferenc életművének mindkettőre eredendően szüksége volt, hiszen az emigrációs évek és az itthoni kultúrpolitika még az 1945 előtt nagyrabecsült és közismert írók arcképét is elhalványította vagy (a fiatalabb nemzedékek esetében) ki is törölte azokat a nemzeti tudatból. A pályáját az első szárnypróbálgatások után már nyugati műhelyekben megalkotó íróról, akire ráadásul mind a származása, mind a politikai nézetei miatt a gyanakvás árnyéka vetült, különösen nem akart tudomást venni. Ilosvay kiiktatása a rendszerváltozás előtti magyar irodalmi tudatból máig érezteti mind a róla való ismeretekben, mind tudományos feldolgozottsága vonatkozásában a negatív hatását. „Csupán a Nyugati magyar irodalmi lexikonban olvashatunk róla néhány adatot. Sajnálatos, hogy az Új magyar irodalmi lexikon sem említi a nevét."

9 S ugyanígy hiányzik a Kortárs magyar írók lexikonából és a Magyar életrajzi lexikonból is.

10 Az elveszített haza a közvetlen környezetéből és látóteréből kényszerű „száműzetésében" írói szellemének fókuszába került át, virtuális, belső valósággá lett. S ott meghatározó magnetikus centrumává minden látott és tapasztalt dolognak. „Azóta, hogy az őszi szél, akár az „idő vén fájáról hulló leveleket" szertesodort minket a világba - írja mindenütt Magyarországon vagyok. Buenos Airesben éppen úgy, mint Voralbergben, Clevelandben, csakúgy mind Calgaryban, s Hamburg sem idegenebb, mint Budapest." (Elindultam szép hazámból).

11 Ekként álmodva vissza magát ad irodalmi értékű dokumentációt írásaiban egy olyan kor magyar erdőiről, tájairól, virágairól és emberalakjairól a hatalmas, belső építkezésében, amelyet már elsodort a történelem, s amelynek ekkora alaposságú feltérképezését idehaza nem végezte el senki. Vagyis e visszaálmodásban Ilosvay Ferenc Nagy László egyik vershőséhez (a festőművész Egry Józsefhez) válik hasonlatossá: „siratja az elherdált világot / s fölépíti káprázatában." (Egry ragyogása). „Élhetett