Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

A második történetben szintén családi háromszöget mutat be az író, de itt az asszony áll a középpontban. Klára évekig boldogan él bankigazgató férjével. Váratlanul azonban betoppan hozzájuk ifjúkori szerelme és férjének egykori barátja, Toroczkay Barna, aki sok évig az afrikai sivatagban élt, hogy ne zavarja boldogságukat. A régi szerelem hirtelen újra fellobban, a két férfi között vergődő asszony azonban nem tud választani. Toroczkayt szereti, de férjét is tiszteli, nem tudja elhagyni. Inkább a halált választja. Mikor férje tudomást szerez a történtekről, öngyilkosságot követ el. A történet abban tér el a megszokott sablontól, hogy mindhárom szereplő szinte egymást múlja felül jóságban és nagylelkűségben. Toroczkay nem aljas csábító. Mikor látja az asszony dilemmáját, vissza akar menni a sivatagba, hogy ott várja ki a hívását, ha egyszer özvegy lenne. De Thorwelt, a férj sem a szokványos zsarnokok fajtájába tartozik. Szereti feleségét, tele van iránta gyöngédséggel, bőkezű, még botlását is megérti. Rajtuk is túlemelkedik azonban Klára, aki önmagát áldozza fel, hogy megmentse mindkét férfi életét. Tanulsága, mintha csak cáfolni akarná az előző elbeszélés mondanivalóját: A férfiak és a nők egyaránt tudnak nemesszívűek, fennkölt gondolkodásúak lenni. Az, hogy a két párhuzamos történettel ellentétes mondanivalót tud kifejezni, szerencsés írói találat. Szemléletesen érzékelteti az élet kiszámíthatatlan sokszínűségét, azt, hogy minden egyes helyzet a lehetőségek, a variációk szinte végtelen sokaságát rejti magában. Ábrázolási módja azonban még sok vonatkozásban kezdetleges. Az eseményeknek nincs belső logikájuk, a szereplők sorsát inkább a véletlenek irányítják. (Az első novellában a többszöri véletlen találkozás, a másodikban a levél véletlen megtalálása.) S mindezeken túl az egészet valami rendkívül émelygős, naiv szentimentalizmus lengi körül. Az első novellában például ilyen mondatokat olvashatunk a gyárról és a munkáról: „Emberek futnak, sürögnek, sikolt a gőzdaru. A munka! Milyen szép a munka! - S hogy dolgozik a férje is. Néha barna az arca a szénportól, munkászubbonyt ölt, ha fennakadás támad, ő siet elő. Kipirul, lobog a szeme, s milyen szép ilyenkor. A munka mi szép! Lemegy vele a munkások közé, az öntők forróságába, a kohók tüzébe. S együtt érzik, együtt mondják: Mi szép és nagyszerű a munka!" Alakjai is egysíkúak, élettelenek. A jellemzésben kedveli az éles kontraszthatásokat. Az első novella női főszereplői közül Hanna kistermetű, törékeny, szőke, az első feleség viszont nagy, erős, barna asszony. Ugyanezzel a fekete-fehér -90-