Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

ábrázolásmóddal állítja elénk a második novella két férfi főszereplőjét: Toroczkay „alig látszott 30 évesnek. Napbarnított arcán az ifjúság derűje, mély, sötét szemeiben ott volt az élet szikrája. Daliás és karcsú. Es Thorwelt?... Egy szürkülő fejű, elhízott, vénülő férfi, akinek petyhüdt arcbőrén nincs meg a férfikor rózsája. Megtörte a munka, elfárasztotta. Aki ránézett, 50-60 évesnek látta; aki már megette a kenyere javát és csak évei vannak hátra az életből. A szemeiből hiányzik a tűz. Lankadtan és fáradtan néz..." A cselekménybonyolításban és a jellemábrázolásban a kötet többi novellája sem emelkedik a címadó írás fölé, azonban egy-két darabja mégis szerencsésen mutat előre Krúdy fejlődésének irányába. A történet a szegény leányokról a néhány év múlva általánossá váló dzsentri-tematika egyik előfutára. A legjellegzetesebben Krúdy-írás azonban az első kötetben a Regény a zöld házról című elbeszélés. Ebben már megjelennek az író legsajátabb figurái, a bogaras, különc vénemberek. Görög Tamás a világtól elzárkózva él Bubó nevű öreg szolgájával. Folytonosan valami nagy kincset keres, amelyet valamelyik őse rejtett el a házban. A legendás kincs azonban nem akar előkerülni. Helyette váratlanul egy fiatal lány érkezik, Tamás úr távoli rokona, aki teljesen árvaságra jutott, és máshová nem mehetett. A lánnyal egycsapásra új élet, jókedv, kacagás költözik a babonás zöld házba, de nem sokáig tart, mert a szerelem hamarosan kiröpíti a leányt, férjhez megy. A két mániákus öreg pedig keresheti tovább a titokzatos kincset. A többi elbeszélés Krúdy korábbi témáit variálja. Az első bál, leányszöktetés, szerelmi csalódás, a rossz útra tévedt lány megtérése. A színek azonban kevésbé komorak, mint a megelőző években, kevesebb a tragikus megoldás. Az alapszín, amellyel dolgozik, most is sötét, de ezt az alapszínt írásainak többségében valami szelíd, szentimentális romantika vonja be halvány rózsaszín mázzal. A korabeli kritika elég kedvezően fogadta Krúdy első kötetét. Igaz, főként azok a lapok írtak róla, amelyekbe a fiatal író rendszeresen dolgozott, amelyek a kötetben szereplő írások többségét eredetileg közölték. Az Egyetértés névtelen kritikusa főként az író hangulatteremtő képességét dicséri, ugyanakkor azonban a cselekmény hiányát vagy vérszegény voltát kifogásolja: „Fordulatosán ír, de meséi nem mindig kitűnőek, sőt sokszor csodálkozik az ember, hogyan lehet egy csipetnyi történetkéből, egy akkordból, egy szerelmes kézszorításból novellányi -91-