Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

a romantika megvan, a romantika él, és nem is szándékozik soha sem meghalni, legalább is addig nem, amíg az emberek szívet hordanak a kabátjuk alatt. Az új irodalmi iránylatok (sic) hempereghetnek a mocsárban, - jön a romantika - s megtisztogatja az olvasók posványos ízlését, nemessé és emberekké teszi őket... Ezután az elöljáró beszéd után pedig ne tessék azt hinni, hogy én valami túlságos barátja vagyok a szélső romantikának, - egyáltalán mindaz, ami az irodalmi végek felé gravitál, nem lehet többé szép, - így nem a hiperromanticizmus sem. De szeretem azt a romanticizmust, aminek Turgenyev Szergejevics Iván volt a legnagyobb mestere." Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy mi ragadta meg Krúdyt Turgenyevben, mi az, amiben valóban követőjévé vált, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy Turgenyev voltaképpen nem annyira új elemekkel gazdagította Krúdy művészetét, hanem inkább csak megerősítette írói alkatának néhány olyan vonását, amely fellépésétől kezdve megfigyelhető volt benne, igazi jelentőségre azonban csak ekkor, Turgenyev hatására jutott. Már a diákkori novellákkal kapcsolatban is beszélhetünk, például Krúdy lírizáló hajlamáról, líraisága azonban ezekben az években jelentősen mélyült és gazdagodott, s még egyénibbé is vált. Még szembetűnőbb Turgenyev hatása a Krúdy-novellák hátterének, környezetrajzának áthelyeződésében és konkrétabbá válásában. Korábbi elbeszéléseinek többsége a nagyvárost választotta színterül, de ha elvétve vidéki környezetet rajzolt is alakjai mögé, azt is többnyire jellegtelenül, a táji specifikumok nélkül tette. Ettől kezdve viszont mind gyakrabban szerepelt írásaiban a vidék, a kisvárosok és a nemesi udvarházak világa, mégpedig most már nem egy elvont, semmivel sem azonosítható táj, hanem egyre fölismerhetőbben az író szülőföldje, a Nyírség. Turgenyev és Krúdy tájélményének párhuzamára Diószegi András mutatott rá először: „A háttér, a természeti keret, amelyet Krúdy ezekhez a novellákhoz odafest; a Turgenyev közép-oroszországi tájaihoz motívumaiban és hangulatában sok mindenben hasonló, melankolikus nyírségi táj. Ez a táj, ez a Turgenyev (s Gozsdu, Petelei) módjára felvázolt keret, atmoszféra telik meg Krúdynál sajátos új elemekkel: a kísértetiesség és az álomszerűség sejtelmes motívumaival." Végül saját útjának igazolását látta Krúdy Turgenyev tematikájában is. „Turgenyev minden írásában a szerelem dominál, mint kiinduló alapmotívum. Ez az. A komoly Vörösmarty epikája nem versenyezhet a Petőfi lírájával. Mert ne -87-