Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

tessék hinni, hogy csak a tizenhatesztendős leányok lelik kedvük bűbájos szerelmi regénykék olvasásában. Mindnyájunknak ez kell, üdeség, szín zománca." Ha tudjuk, hogy Krúdy írásaiban kezdettől fogva milyen nagy szerepe, mennyire központi helye volt a szerelemnek, könnyen megértjük Turgenyev iránti lelkesedését. S ha később újabb példaképek kerültek is Turgenyev helyére, s igazán saját hangját megtalálva bizonyos értelemben túl is jutott a Turgenyev-hatás korszakán, ebben a vonatkozásban mindvégig Turgenyev tanítványa maradt. „Megtartja a kompozíció és az alakjellemzés turgenyevi elvét; nála is az egyéniség a szerelemben nyilatkozik meg legmélyebben, emberről és társadalomról mindent a férfi és nő egymáshoz való viszonyában mond el." Természetesen, amikor Turgenyev-hatásról beszélünk Krúdyval kapcsolatban, nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy itt nem valamiféle utánzásról, mechanikus átvételekről, de még csak nem is reminiszcenciákról van szó, hanem sokkal inkább egy olyan szellemi rokonságról, amelyben az ösztönzéseket adó és az inspirációkat befogadó író élményvilága, írói alkata és életérzése szerencsésen összetalálkozik és termékenyítőleg hat, anélkül, hogy az író öntörvényű kibontakozásának és fejlődésének rovására menne. A találkozást csak megkönnyítette és erősítette az orosz és a magyar társadalom fejlődésének sok szembetűnő hasonlósága. Ebből persze az is következik, hogy Krúdy írói kibontakozása nagyjában-egészében Turgenyev nélkül is ugyanebben az irányban haladt volna. Turgenyevvel való találkozása azonban vitathatatlanul meggyorsította fejlődését és nemcsak az első pesti évek termésén, hanem egész további pályáján is jól megkülönböztethető nyomokat hagyott. * Azt a lassú változási folyamatot, amely ebben az időben Krúdy írásművészetében végbement, talán az egyes novelláknál is szembetűnőbben mutatják a fiatal író első kötetei, noha azok egész termésének mennyiségileg csak meglehetősen kis töredékét foglalják magukba. Ha a novellák egészét nézzük, még alig észrevehető a fokozatos irányváltoztatás, hisz jó ideig még legalább olyan számban születtek a korábbi típusú, naturalista tendenciájú elbeszélések is, mint a turgenyevi vonalon kibontakozó romantikus színezetű novellák. Nyilván nem véletlen azonban, mit tart az író érdemesnek, hogy kötetébe is felvegye, mit érez igazán -88-