Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Tisza közén új világ épül". írótársait is az új élet magasztalására serkentette: „Ordítsa minden száj, s írja minden toll, újjászülettünk". Az októberi forradalom után nagyobb szerepet vállalt az irodalmi életben is. Bekapcsolódott a haladó írói mozgalmakba, tagja lett a Vörösmarty Akadémiának, s később elvállalta a Néplap című újság szerkesztését is, amelyet főként a parasztság tájékoztatására adtak ki. Károlyi Mihályról már 1918 januárjában cikket írt, amelyben „szívünkből nőtt és dacból, függetlenségből, virtusból való figurának" nevezte, s mérföldjelzőnek a Rákócziak óta a magyar politikában. Már akkor benne látta a nemzet reménységét, holnapját. A polgári demokratikus forradalom győzelme után is elsősorban Károlyit tekintette az előrehaladás legfőbb biztosítékának. Legterjedelmesebb, s talán legjellemzőbb írása ebből a korszakból az a riportfuzete, amelyben éppen Károlyi saját birtokán megkezdett földosztásáról számolt be (A kápolnai földosztás). A földkérdés rendezését már a háború idején is a legsürgősebb feladatnak tartotta. Most is úgy tekintette, mint a magyar parasztság évszázados vágyainak teljesülését, de nagy jelentőségűnek látta a néptömegek megnyerésének, s ezáltal a köztársaság megszilárdításának szempontjából is. A Tanácsköztársaság kikiáltása után lelkes cikkekben méltatta a forradalom győzelmét. Egyik írásában a forradalmat előkészítő orosz írókat állította példaképül a magyar írástudók elé, s ő maga is rendkívüli érdeklődéssel figyelte a fiatal szovjet köztársaságból érkező híreket. Mint Móricz Zsigmond, ő is sokat utazott ezekben a hónapokban, s mindenütt az új élet indulásának jeleit kutatta. Riportfúzetet adott ki a Fejér megyei termelőszövetkezeti mozgalomról. Ebben írta többek között a következő sorokat: „Ezek a földek csak görnyedésre tanították a derekat eddig. Ezentúl arra is megtanítja a föld a dolgozókat, hogyan kell a derekukat kiegyenesíteni." Hirdette, hogy el kellett jönnie a forradalomnak, hogy „tovább lehessen élni a tisztességes embernek". Látta a Tanácsköztársaság fenyegetett helyzetét, a külső és belső erők készülődését, de ez sem rettentette vissza: „Jöjjön bár milliója az ellenségnek a szabaddá lett Magyarország ellen, a mai szabadságnak, emberi messzi látásnak, jövendőnek a délibábját nem sötétítheti el sem a fegyverek sűrűje, sem a felkoncolt régi világ hydra-tagjainak megmozdulása. Ennek a mostani világnak sem ízét, sem javát, sem ígéretét többé nem verheti ki semmi ennek a mai nemzedéknek az emlékezetéből." -61-