Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)
Utolsó korszaka (1920-1933) Az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása után megtört Krúdy pályájának íve. Nemcsak emberi-világnézeti reményei vesztek el, íróilag sem találta többé a helyét. Külföldre nem ment, inkább belső emigrációba húzódott vissza, a támadásokat azonban így sem kerülhette el. S ha az ellene irányuló acsarkodások egy idő után el is csitultak, a kialakuló új légkör semmiképpen sem kedvezett sajátos hangú művészete továbbfejlődésének. Az a világ, amelyben ő olyan otthonosan mozgott, a világháborúval végképp lezáródott, s a 20-as évek magyar viszonyai között egyre idegenebbül érezte magát. Még alig múlt 40 éves, s máris úgy tűnhetett számára, hogy kiöregedett korából. Rossz közérzetét még csak tetézte, hogy korábbi legendás fizikai ereje is apadóban volt, többször betegeskedett, s egyre gyakrabban kellett szanatóriumba vonulnia. Talán még az igaztalan vádaskodásnál is fájdalmasabban érintette, hogy a szerkesztők és kiadók nem vállalkoztak új műveinek megjelentetésére. Elszigetelődése nemcsak írói önbecsülését sértette, hanem egzisztenciálisan is súlyos helyzetbe sodorta Krúdyt. Még Almoskönyv (1920) írására is vállalkozott, tartósan azonban ez sem segített rajta. Pályájának ebben a válságos időszakában figyelme a történelem felé fordult, 1922-ben jelent meg az Al-Petöfi, 23-ban a Rózsa Sándor és a Repülj fecském, 25-ben A templárius és a Jockey-Club, 26-ban a Mohács, 29-ben a Festett király s 30-ban Az első Habsburg. Legjelentősebb történelmi témájú műve a mohácsi csatavesztés négyszázadik évfordulója alkalmából elkezdett trilógia (Mohács, Festett király, Az első Habsburg), amely később Három király összefoglaló címen jelent meg. Bármennyire jellemző is pályaszakaszára a történelmi érdeklődés, ebben a korszakában sem ezek az írások jelentették Krúdy művészetének csúcsait, hanem az N. N, a Hét bagoly, a Boldogult úrfikoromban című regények és az utolsó évek nagy novellái, amelyek Az élet álom című kötetben jelentek meg. Ezek a művek nemcsak egyenrangú társai az alkotói fénykorban született írásoknak, hanem több vonatkozásban túl is szárnyalják azokat, elmélyültebben, kristályosabban mutatják korábbi művészi erényeit. -62-