Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

megtestesítője Alvinczi Eduárd, akit a legendás gazdagságú különc főúrról, a híres kártyásról és turfkirályról, Szemere Miklósról mintázott az író. Krúdy - akit különben is oly sok szál kapcsolt a klasszikus orosz irodalomhoz, különösen Puskinhoz és Turgenyevhez - ezúttal Lermontov nyomán egy új „korunk hősét" akart teremteni Alvinczi alakjában. Alvinczi vörös postakocsija éppen anakronisztikus volta miatt nemcsak a múltnak, hanem a századforduló magyar társadalmának is jelképévé lehetett. A polgári világ fő képviselője a regényben Rezeda Kázmér hírlapíró, akiben az író tulajdonképpen saját magát rajzolta meg. A cselekmény szálai Madame Louise szalonjában futnak össze, itt találkozik egymással a két világ. Rezeda Kázmér és Horváth Klára elégikus, tiszta szerelme, az, ahogyan ez a vidéki színésznő a londoni vásár haláltáncjelenetének Évájához hasonlóan átlép egy hanyatló világ erkölcsi sírgödrén, a tisztaság és jóság diadalát hirdeti egy hamisságra, kufárságra épült világban. Később megírta folytatásait is. A ciklus további művei: Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), A nagy kópé (1921), Kékszalag hőse (1931), Rezeda Kázmér szép élete (1933). A Szindbád-novellákban és a postakocsi-regényekben teljesedett ki igazán Krúdy sajátos művészete. S ezek a művei rokonítják őt leginkább a XX. századi próza nagy világirodalmi megújítóival is (Proust, Joyce, Virginia Woolf stb.). Természetesen nem konkrét irodalmi hatásokra kell itt gondolnunk. Krúdy nem volt „irodalmi író" abban az értelemben, ahogyan Ady Kosztolányit annak nevezte. A kortársi világirodalmat meglehetősen hézagosan ismerte, s már csak nyelvi okokból sem lehetett olyan tájékozott, mint pl. Babits vagy Kosztolányi. Irodalmi műveltségét főként diákkori mohó olvasásai idején szerezte. Akkor valóban rengeteget olvasott, s jórészt egész pályáján abból élt. De mindezeket túl, időrendi okokból is képtelenség lenne valóságos hatásokról vagy átvételekről beszélni, hiszen közismert, hogy az említett külföldi kortársak - ha csak néhány évvel is - később kezdték írói pályájukat, mint ahogy Krúdy első jelentős művei napvilágot láttak. Mire talált rá Krúdy már 1910 körül írt műveiben, az első Szindbád-novellákban, valamint ,4 vörös postakocsi című regényében és annak folytatásaiban? Miben láthatjuk rokonságát az említett külföldi kortársakkal? Mindenekelőtt abban, hogy mint azok, ő is feloldotta az epika hagyományos formáit, elmosta az elbeszélés időbeliségének határait, az epikát lírával telítette, s műveiben a cselekmény -57-