Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

párnája alatt, amelyet egyszer okvetlenül kihúznak. Alig jutott eszébe valakinek, hogy dolgozni is kellene. Legfeljebb a vármegyét nyomorították meg, mert hisz az övék volt a megye. Szélmalmok mutogatták csonka vitorláikat a láthatáron, mint a vármegye régi hatalmát. Agarászbálokat tartottak, de egyik-másik zsidó birtokosnak jobb agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak, ittak, vetélkedtek, cifra kocsin jártak, hajdút tartottak, párbajoztak, barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy vége a világnak." (N. N. 16-17. 1.) Ha Mikszáth jegyében fogantak is, Krúdy dzsentri-szemlélete ellenségesebb, sötétebb, mint a Mikszáthé. Az irónia mögött is ott bujkáló mikszáthi derű szinte teljesen hiányzik belőle. 0 a dzsentri-réteget már végzetes dekadenciájának állapotában ábrázolja, abban az állapotban, amelyben a régi, középnemesi múltnak többé a leghalványabb visszfénye sem látható. Hősei leggyakrabban különös, bogaras emberek, akik nem saját koruk valóságában élnek. Egyik legjellemzőbb idetartozó novellája Az aranysarkantyús vitéz legendája. Hőse Bikky Pál, falusi hétszilvafás nemes, aki már teljesen elszegényedett, de azért úgy él roskadozó udvarházában, mint egy kiskirály. Legfőbb gondja, hogy mindenben híven utánozza a szomszéd grófék szokásait. Amikor új főispánt neveznek ki, elhatározza, hogy ő is elmegy az ünnepélyes fogadásra, de készülődés közben megdöbbenve veszi észre, hogy nincsenek sarkantyúi. Hosszan nézegeti egyik ősének katonaruhás képét a falon, akinek fényes csizmáin aranysarkantyúk ragyognak. Elhatározza, hogy ő is csináltat magának sarkantyút, még pedig színaranyból. „Egy Bikky csak aranysarkantyút viselhet saruján. A tekintetes úr e percben egészen biztosan hitte, hogy nem volt olyan Bikky a föld kerekségén, amelyik csak ezüstsarkantyút viselt volna." Megparancsolja tehát ispánjának, hogy ha mindent zálogba kell is tenni, csináltassa meg az aranysarkantyút. Végül csak a kocsis és a házvezetőnő, akiknek már három évi bérükkel tartozik, tudják észre téríteni valamennyire, hóbortját azonban nem adja fel. Azzal vigasztalja magát, hogy „a legközelebbi főispáni installációnál jóval előbb gondoskodik az aranysarkantyúról és a hozzávalókról." Ugyanebbe a témakörbe tartozik A lord című novella is. A Krúdynál gyakran szereplő híres és kiterjedt nyírségi dzsentri-család, a Gaálok világra szóló pompával megrendezett lakodalmáról szól, ahol olyan fényűzést fejtenek ki, mintha legalább is Eszterházyak volnának. A díszes ruhákat a színtársulat ruhatárából, -28-