Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

menyasszonyáról, és házvezetőnőjét veszi feleségül. „A ház a régi marad. Csöndes és nyugalmas... A bútorokat sem cserélik ki újakkal." A lusta Gaálok című novella hősei boldogan élnek falujukban, s ezt a boldogságot egyedül lustaságuknak, lomhaságuknak köszönhetik. Még arra is lusták ugyanis, hogy vagyonukat elherdálják, mint a többiek. „Hiú, képzelődő, tunya fajta volt. A párnát ki hagyta ráncigálni a feje alól, de nem mozdult fektéből. Persze fogytak, fogytak, mint a holdvilág." A dzsentritörténetek mellett mikszáthos korszakában szívesen foglalkozott Krúdy a nemesség múltjával is. Valójában persze őt nem a történelem tényei érdekelték, sokkal inkább az események melléktermékei, a sokszori elmondásban szépen kikerekedett csattanós históriák. Nem a valóságos múlt, hanem az azt különös módon sűrítő anekdota. Ebből természetesen az is következik, hogy ilyen vonatkozású írásai nem a történelem dicső lapjaihoz kapcsolódnak, hanem a humoros, esetleg tragikomikus vagy groteszk helyzetekhez, hiszen az anekdotának lényeges eleme a humor, a gúny és az irónia, s ezek csak ezen a területen érvényesülhettek igazán. Ilyen történeti anekdotát örökített meg Az ágyúgolyó című novellája. A cselekmény az „utolsó nemesi felkeléshez", a nem éppen dicsőséges emlékezetű Napóleon elleni győri kalandhoz kapcsolódik. Főszereplője Bodó Sámuel, aki rendkívül lusta ember volt. Amikor a franciák hírére a megye minden kardforgató nemese összesereglett Nagykállóban, ő lekéste a gyülekezőt, ezért csak úgy magányosan indult az inzurgensek csapata után. Nem is igen törekedett, hogy utolérje őket. Inkább elidőzgetett az útszéli fogadókban. Tavasz felé járt, amikor megpillantotta a már visszafelé haladó szabolcsi csapatot. Bodó természetesen nem akart velük találkozni, ezért elrejtőzött a fogadó padlásán, s csak akkor jött le, amikor a sereg már továbbállt. Ekkor ő is megfordult, s tisztes távolból követte őket. Otthon Kallóban éppen folyt a mulatság az inzurgensek tiszteletére, amikor beállított, s egyenesen az alispánhoz ment. Tarsolyából egy nagy ágyúgolyót helyezett annak asztalára. Hiába mondták az inzurgensek, hogy Bodó ott sem volt Győrnél, az emberek inkább neki hittek, hiszen csak ő hozott ágyúgolyót a csatából. így lett híres emberré a lusta Bodó Sámuel. Az ágyúgolyó később a megyei múzeumba került a következő felirattal: „Bonaparte ágyúgolyója a nemesi fölkelésből. Ajándékozta: ns. Bodó Sámuel." -121-