Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Budapest harca sok vonatkozásban jelképes. S ebben a küzdelemben nemcsak Baumeiszter, az öreg pesti polgár bukott el, s került koporsóba, hanem a régi Magyarország is, egy egész társadalmi és életforma. Krúdy nem sajnált ezt a lebontásra kerülő régi világot, de nem tudott lelkesedni különösképpen a helyére lépő újért sem. Észrevette, hogy a régi belvárosi sikátorok kis butikjaiból a széles nagykörút elegáns üzleteibe átköltöző kereskedő nemcsak egyszerűen helyet változtatott. Valami sokkal nagyobb változás történt itt: „Amint a butyorukkal futnak a szűk sikátorokból, a butyorból kihull sok minden, és ott vész a sötét belváros kopott, vén kövezetén: szolidság, kereskedői tisztesség, becsületes munka." A becsületes munka helyett mindenki a könnyű meggazdagodás útját keresi. A házmester kocsmáros szeretne lenni, a kishivatalnok börzespekulációról álmodik. „A levegőben nyüzsög az élet, és mindenki úgy képzeli, hogy a szerencse és a pénz az utcán hever, csak le kell hajolni érte, és fel kell emelni." Ebbe a háttérbe állítja bele „hőseit" az író. A cselekmény Szentvinczey János történetével indul, aki vérbeli kalandor. A szabadságharc egyik vitéz tábornokának a fia, s éppen ezen a réven, az emberek hazafias érzelmeit kihasználva, igyekszik fölkapaszkodni, vagyont szerezni. „Nem volt semmi vágya e világon, csak egy: minél gazdagabbnak lenni." Ennek érdekében minden eszközt fölhasznál. Mindig úgy jár a világban, mintha apja vértanúságának glóriája övezné. Mindenekelőtt érdekházasságot köt. Feleségül veszi Valter Franciskát, a felesége hozományát megkaparintva, szélhámos barátjával, Kácsér Fricivel tőzsdézni kezd. Üzletei azonban nem sikerülnek, ezért abbahagyja, és uzsorakölcsönre tér át. Néhány év alatt meggazdagodik, ekkor társát, akinek addig háta mögé bújt, hogy legalább a becsületesség látszatát megőrizze, kíméletlenül félredobja útjából. Gazdagsága birtokában most már a politikai pályán akar érvényesülni, s valóban hamarosan képviselő is lesz belőle. Dicsőségét azonban nem sokáig élvezheti, mert váratlanul meghal. Ez a fordulat valóban váratlan, nemcsak a szereplő környezete, hanem az olvasó számára is. Meglehetősen érthetetlen ugyanis, miért ejti el az író hősét éppen akkor, amikor annak útja igazán érdekessé kezdene válni. Szentvinczey János olyan kitűnően exponált figura, hogy ha útját végigkíséri az író, méltó társa lehetett volna Mikszáth és Tolnai karrierista hőseinek. Igaz, csakhamar kiderül, hogy kár sajnálkozni, mert az író más néven ugyan, de hamarosan új életre kelti hősét Franciska második férjének személyében. -109-