Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

legesítési próbaszolgálat után 1941. II. 4.-én 1940. IX. l.-jével és 1940. VII. l.-jei ranggal átvették a honvédség hivatásos állományába és hadnaggyá léptették elő. A 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként vett részt az erdélyi bevonulásban. 1941.1. 16. és IV. 30. között Pápán ejtőernyős ugrótanfolyam hallgatója volt, közben eredeti századával részt vett a délvidéki hadműveletben. 1941. VI. 30. és XI. 9. között a 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942.1. 6. és V. 1. között Pécsett főtiszti tanfolyamon vett részt, majd XII. 1.-ig Alagra a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1943. I. 6. és II. 15. között Rahón egy síoktatói tanfolyam hallgatója, majd XII. 1.-ig ismét Alagon versenyzett. Az egyik legeredményesebb versenylovas volt. 1943. VIII. 1.-én főhadnaggyá léptették elő, Xl.-től a 4/1. huszárosztály roh am szakaszának parancsnoka. 1944 tavaszán ismét Alagra vezényelték, de ezrede frontra indulásának hírére visszakérte magát, s 1944. VI. 19.-től mint a 4/1. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból fronlszolgálatot teljesített. VIII. 25-én Krzestinnél, másodszor pedig Pesten megsebesült, de alosztályánál maradt. 1945. I. 15.-én Budapesten elszakadt alakulatától, s jelentkezett a demokratikus honvédségbe. Szerepet vállalt a kincstári javak, s a bábolnai és a kisbéri ménes tenyészcsikóinak visszaszerzésében és megmenekítésében. 1945. III. 2.-ától IV. 10.-éig a demokradkus honvédségben a 64. kiegészítő parancsnokság őrszázadának szervezője és parancsnoka Nyíregyházán, 1945. IV. 10. és 1946. III. 1. között pedig a 18/III. zászlóalj 9. századának parancsnoka volt. Ekkor leszerelték. 1949. I. 24.-én B-listára tették. Ezt követően rövid ideig Kislétán, szülei gazdaságában segédkezett, majd Budapesten alkalmi munkákból élt. 1950. III. 6.-án „illegális határátlépés és valutaűzérkedés" (szülei részére értékesített valutát) miatt letartóztatták, majd két év fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után Kistarcsára, majd Csornára internálták hat, illetve egy hónapra. Azután a nádasdladányi tőzegkitermelésen, majd a Bakonyban mint vadőr dolgozott. 1953-tól Budapesten, illetve Iszkaszentgyörgyön ismét alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1955. III.-ban Bakonyszendászlón újból vadőrként helyezkedett el. 1956. I. 30.-án ismét letartóztatták, s a Budapesd Fővárosi Bíróság IX. 28.-i határozata alapján „dltott határátlépés elősegítése, illetve aranytárgy tiltott magánforgalomba vétele és ajándékozása bűntettében" 4 év 6 hónap börtönre ítélte. 1956. XI. 1.-én kiszabadult, ám 1957. III. elején ismét letartóztatták, s a Legfelsőbb Bíróság 1957. VI. 12.-én korábbi büntetését 3 év 6 hónapra mérsékelte, melyet Vácott és Márianosztrán töltött le. GERHARDT BÉLA hitszárőrnagy (huszár) (Budapest, 1900. VT. 15. -?) Anyja: Schrutz Katalin. Apja: Gerhardt Rezső. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1922. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá. 1935. V. 1.-ig szakaszparancsnokként, majd arcvonalmögötd üsztként a 2. huszárezredben szolgált. 1924-26-ban Komáromban elvégezte a lovasdsztek lovaglótanfolyamát. 1925. V. 1.-én főhadnaggyá, 1935. V. 1.-én századossá léptették elő. 1927 és 1929 között mint szakaszparancsnok ajutasi csapataidsztképző iskola állományába tartozott. 1935. V. 1. és 1938. VIII. 1.