Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ÉHN FERENC h uszáralezredes (Poprád, 1898. III. 13. - Ternovoje /Szovjetunió/, 1943. I. 14.) Anyja: Begrisch Róza. Apja: szállodatulajdonos. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1916. IX. 1.-én kezdte meg hivatásos katonai szolgálatát. Az első világháborúban az 5. honvéd huszárezred kötelékében harcolt. 1930-ban századosként a III. csendőrlovas alosztály arcvonalmögötti tisztje volt. 1938-ban századparancsnokként a 2. huszárezred kötelékében tevékenykedett, majd rövidesen a VIII. önálló huszárszázadhoz helyezték át. 1940. IV 1.-től a szentesi 41. kiegészítő parancsnokságon, előtte Szentes városának katonai parancsnokságán mint lónyilvántartó tiszt szolgált. 1940. XII. 1.-én a szegedi 14. kiegészítő parancsnokságra, illetve átszámozás folytán a 40. kiegészítő kirendeltségre helyezték át. 1938. XI. 1.-én őrnaggyá, 1942. III. 31.-én pedig alezredessé léptették elő. 1942. VI. 1.-én a kassai VIII. hadtestparancsnokságra osztották be, majd 1942. IX. 1.-én a 2. hadsereg hadműveleti területére vonult el, ahol a VII. hadtest helyszínen megalakult sízászlóaljának parancsnokságával bízták meg. 1943. I. 15.-én Ternovojénál hősi halált halt. EHRLICH GÉZA vezérőrnagy (huszár) (Resicabánya, 1890. II. 15. - Budapest, 1968. XI. 26.) Anyja: Szalay Karolin. Apja: Ehrlich Ágoston postai és távírdai felügyelő. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1911. VIII. 18.-án a 9. honvéd huszárezrednél kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Az első világháborúban mint alakulata szakasz-, majd századparancsnoka 1914. VIII. 10.-től 1916. VII. 6.-i fogságba eséséig teljesített frontszolgálatot. A kelet-szibériai orosz hadifogságból 9000 km-t megtéve 1918. IV 10.-én sikerült társaival hazaszöknie. A román megszállás alatt volt alakulata összekötő tisztje volt, majd 1920. III. 11.-től a 6. vegyesdandár-parancsnokságon az anyagi vezérkari tiszt helyettesének teendőit látta el. 1926-ban letette a vezérkari törzstiszti vizsgát, s a vegyesdandár vezérkari főnökének helyettese lett. 1930. V. 1.-én csapatszolgálatra Miskolcra helyezték át, ahol három évig a VII. csendőrlovas alosztály parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a budapesti törzstiszti tanfolyamon harcászatot tanított. 1937. VIII. 1.-vel az 1. huszárezredhez osztották be, de tartós vezényléssel 1938. II. 1.-ig még a törzstiszti tanfolyamon maradt. 1938. X. 1.-én ezredessé léptették elő. 1938. XI. 1. és 1939. II. 18. között ismét elvezényelték az 1. huszárezredtől, ezúttal a lovassági szemlélő szervezési és kiképzési előadója, illetve a Honvéd Főparancsnokság lovas ügyek előadója lett. Mikor újból visszatért ezredéhez, az ezredparancsnok-helyettesi beosztást kapta. 1939. XI. 1. és 1941. VIII. 10. között a 4. huszárezred parancsnoka volt, s részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. IV.-i délvidéki hadműveletben. A keleti hadszíntérre súlyos lumbágója miatt már nem tudott ezrede élén elvonulni, s 1943. VIII. 1.-ig beteg-, illetve kényszernyugállományba helyezték. Rehabilitálását követően 1943. III.-ban a keleti hadszíntérre vezényelték. Egy hónapig a Keleti Magyar Megszálló Cso-