Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

portparancsnokság személyi tartaléka, majd VL-ig a 46. gyalogezred, azt követően a 21. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1943. X. 4.-én visszavették a tényleges állományba, s 1943. VIII. l.-jével vezérőrnaggyá léptették elő. A hadszíntérről 1944. Illában visszatérve saját kérésére rövidesen nyugállományba került. Budapest ostroma alatt 1945. II. 2.-án egy szovjet GPU különítmény elhurcolta lakásáról, s 11 és VA év után térhetett csak haza. 1947. X. 25.-én a szovjet katonai törvényszék ugyanis mint háborús bűnöst 25 évi kényszermunkára ítélte. A közel sem bizonyított vád az volt, hogy alakulatai 1943. V.-ban a Dnyeper és a Deszna folyók közötti területen büntető akciókban vettek részt, békés lakosokat lőttek le, s házakat gyújtottak fel. A szibériai lágerekből 1955. XI. 20.-án adták át a magyar igazságügyi szerveknek, s csak 1956. VI. 5.-én szabadult Jászberényből. ELEKES KÁROLY, VITÉZ ALBISI huszárezredes (1888. I. 16.-?) Tényleges katonai szolgálatát 1910. VIII. 18.-án kezdte meg. Az első világháború küzdelmeiben a 8. honvéd huszárezred kötelékében vett részt. 1927-ben mint százados Debrecenben, a 6. vegyesdandár huszárszázadában szolgált. 1928-ban Pécsett a 4. vegyesdandár huszárszázadának, 1930-ban őrnagyi rangban pedig Debrecenben a VI. csendőrlovas alosztálynak parancsnoka volt. 1938. XI. 1.-én ezredessé léptették elő. Mint lónyilvántartó tiszt 1940. IV. 1.-től a debreceni 17. kiegészítő parancsnokságon, majd átszámozás után a 49. kiegészítő kirendeltségen, előtte pedig a város katonai parancsnokságán tevékenykedett. 1942. XII.-ben a katonai közigazgatási szolgálat terén végzett munkájáért a MER Lovagkeresztével tüntették ki. 1943. II. 1.-én nyugállományba helyezték. ENDRÉDY JÓZSEF, VITÉZ huszárhadnagy (Budapest, 1917. V. 30. -?) Anyja: Vida Ilona. Apja: v. Endrédy József nyá. pénzügyi irodaigazgató. Vallása: r. k. Reálgimnáziumi érettségi után Ludovika Akadémiára nyert felvételt, ahol 1942. XII. 6.-án avatták hadnaggyá. Előbb a szentesi 2/1. huszárosztály parancsnokának segédtisztjeként, majd szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1944. VI. 10.-én a 2/1. huszárosztály 2. lovasszázadának szakaszparancsnokaként vonult el a belorusz, majd lengyel hadműveleti területre. 1944. X. 1. és 20. között Kecskemét térségében a 4. huszárezred egyik szakaszparancsnokaként harcolt. Sebesülése miatt 1945. II. 20.-ig a budapesd 11. helyőrségi kórházban ápolták, majd egészségügyi szabadságon volt. 1945. II. 20.-án Budapesten, III. 20.-án pedig Debrecenben jelentkezett a demokratikus honvédség kötelékébe, s 7. gyaloghadosztály, illetve a 7. honvédkerület parancsnokának segédtisztjévé nevezték ki. 1945. IV. 20.-án főhadnaggyá léptették elő. 1945. VIII. 20.-tól a 742. bevonulási központ parancsnoka Hevesen. 1946. IX. 1.én szolgálaton kívüli viszonyba helyezték. Az 50-es években távozott az országból, s Venezuelában telepedett le.