Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

CZAKÓ-DlÓSGYEŐRY KÁLMÁN, VITÉZ NEMES huszárezredes (Keszthely, 1891. I. 19. - Debrecen, 1957. VI. 22.) Anyja: Szalay Ilona. Apja: Czakó-Diósgyeőry Béla. Vallása: r. k. 1910. VIII. 18.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. Az első világháborúban a 9. honvéd huszárezredben szolgált. 1919. III. 1.-től mint lónyilvántató tiszt Békéscsabán tevékenykedett, majd a hajmáskéri tanhuszárszázadhoz került. 1924. XI. és 1927. X. 31. között tényleges szolgálatát meg kellett szakítania. Egy éves próbaszolgálat, s néhány rejtett beosztás (vámőrség, testnevelés B.) után 1930. VII. 1.-én a VII. csendőrlovas alosztályhoz helyezték. A szabályzatismertető, illetve a törzstiszti tanfolyamot ezen szolgálata alatt végezte el. 1934. XI. 1.-én őrnaggyá léptették elő. 1932.1. 1. és 1938. VIII. 1. között parancsőrtisztként a 7. vegyesdandár nyílt állományában volt, s alkalmanként korábbi alakulatához vezényelték vissza. Ezt követően Nyíregyházán, mint a 4/II. huszárosztály visszamaradó különítményének parancsnoka teljesített szolgálatot, majd 1940. XII. 1.-én a debreceni VI. önálló huszárszázad parancsnokává nevezték ki. 1938. V. 1.-től alezredes, 1942. IV. 1.-től ezredes. Utolsó beosztása szintén Debrecenhez kötötte, 1942. VI. 1.-től a 17. kiegészítő parancsnokságot irányította. 1945 és 1948 között 41 hónapig volt szovjet hadifogságban. Hazatértét követően 1949. IX. 15.-én elbocsátották a honvédség kötelékéből. CZÁNT EMIL, VITÉZ huszárszázados (Nagyvárad, 1914. III. 6. - Budapest, 1987. IV. 3.) Anyja: Krausz Julianna. Apja: v. Czánt Hermann nyá. tábornok. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémián 1935. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá, majd Ceglédre a 2. huszárezredhez osztották be. Szakaszparancsnokként 1937. III. l.-éig szolgált itt, majd először XI. 15.-éig, azután 1938. III. 1.-től VII. 15.-ig Alagra a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1939. VIII. 15.-én mint hallgató az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolára került. 1940. V. 1.-ig volt ott, közben 1939. I. 7. és VIII. 15. között elvégezte a lovastisztek lovaglótanfolyamát is. Versenylovas volt. 1940. V. 1.-én főhadnaggyá léptették elő, s áthelyezték Munkácsra a 3. huszárezredhez. 1940. XII. l.-ével alosztálya Nagyváradra került át, melyben szakaszparancsnoki teendőket látott el. 1942. II. 3. és III. 31. között Budapesten csapattávbeszélő tiszti tanfolyamot végzett. 1942. III. 31.-én századossá léptették elő, s rövidesen távbeszélő századparancsnoknak nevezték ki ezredénél. 1944. VI. 15.-től IX. 30.-ig ebben a beosztásában teljesített frontszolgálatot is, majd utána osztálysegédtiszti teendőket látott el. 1945. III. 28.-án megbetegedett, a soproni hadikórházzal nyugatra települt ki, ahol V. 9.-én amerikai fogságba esett. A hadifogságból 1945. X. 8.-án tért haza, jelentkezett, igazolták, majd Székesfehérváron az új demokratikus honvédség 17. gyalogezredének egyik zászlóalj parancsnoka volt. 1946. V.-tól a Honvéd Versenyistálló idomárjaként tevékenykedett. XI. 1.-én mint volt nyugati hadifoglyot nyugállományba helyezték. Polgári alkalmazottként 1957-ig továbbra is a Honvéd Versenyistállónál dolgozott.