Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

1927. V. 1.-én századossá léptették elő. 1932. X. l.-étől ismét a 3. huszárezred állományában Komáromban, 1935. V. l.-étől pedig a szentesi 2/1. huszárosztályban szolgált. 1931-ban századparancsnoki, 1936-ban pedig törzsdszü tanfolyamot végzett. 1936. VII. l.-étől az „Örkény vitéz" lovas tábor parancsnokságán, 1938. VIII. l.-étől pedig a Honvéd Főparancsnokságon szolgált. 1938. XI. 1.-én őrnaggyá lépett elő. Mint személyi segédtiszt 1940. III. l.-étől az I. hadtest parancsnokságán, 1941. V. l.-étől a VKF helyettesénél, 1941. XI. l.-étől pedig a 3. hadsereg-parancsnokságán tevékenykedett. 1942-ben a MÉR Lovagkeresztjével tüntették ki. 1943. VII. l.-étől 1944. X. 15.-ig a honvédelmi miniszter szárnysegédje volt. 1942. III. 31.-én alezredessé, 1944. VII. 1.-én pedig ezredessé léptették elő. 1944. XII. l.-étől mint a margitszigeti katonai üdülő parancsnoka ismét az I. hadtestparancsnokságon szolgált. 1945.1. 22.-én szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. VI. 28.-án tért haza. 1948. XII. l.-ével nyugdíjazták. BEZERÉDJ ISTVÁN, BEZERÉDI huszárszázados (Budapest, 1914. IV. 12. - ?) Anyja: Konrád Erzsébet. Apja: Bezerédj Elemér takarékpénztári főtisztviselő. Vallása: r. k. A reáliskolai érettségi után tényleges katonai szolgálatát 1932. X. és 1933. IX. között Komáromban a 3. huszárezred állományában teljesítette. A tartalékos tiszti tanfolyamot Sopronban végezte el, s zászlóssá lépett elő. 1940 V. 15. és X. 10. között mint a 2/II. huszárosztály lőszerdsztje Cegléden ténylegesítési próbaszolgálatot látott el. 1940. XI. l.-ével átvették a hivatásos állományba és 1938. IX. l.-i ranggal hadnaggyá léptették elő. 1941. I. 26.-tól mint a 2/II. huszárosztály lovas-géppuskás századának szakaszparancsnoka teljesített szolgálatot. Ezt követően 1942. IV 8. és IX. 15. között az örkénytábori központi lovas iskola lovastiszti lovaglótanfolyamának hallgatója volt. 1944. I. l.-éig Szabadkán előbb a 2. huszárezred nehézfegyver századának, majd az ezredközveden páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnoka volt. 1943. II. és VI. között főtiszti tanfolyamot végzett, s 1944. VII. 1.-én századossá lépett elő. Abszolvált egy nehézfegyver, páncéltörő ágyús tanfolyamot, 1944. I. és II. között Gyimesfelsőlokon síoktató tanfolyamot, III.-ban pedig fegyver és lőtiszti tanfolyamot is. 1944. IX. 1. és X. 8. között mint az l/II. tábori huszár pótosztály nehézfegyverszázadának parancsnoka Kispereg-Arad-Maros vonalában, majd Mezőhegyes-Szentes környékén frontszolgálatot teljesített. X. 8.-án Szentesnél megsebesült. XI. 26.-áig a kecskeméti, illetve a budapesti honvédkórházban ápolták. Ezután 1945. I. 15.-éig Monostorapátiban és Celldömölkön a központi lovas iskola segédtisztje volt. 1945. I. 15. és II. 10. között a 4/1. huszárosztály osztálysegédtiszjeként vett részt a majk- és kőhányáspusztai harcokban. II. 10.-től Bakonysárkányban és Sopronban az 1. huszárhadosztály kiképző táborának segédtisztje volt. 1945. IV. 12.-én Sopronban szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. IX. 18.-án tért haza. Jelentkezett, igazolták, majd 1949. X. 3.-án a tényleges szolgálatból elbocsátották. 1955-ben a Dorog-Tatai Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál dolgozott. 1958. IV. 1.-én mint „osztályidegent" lefokozták.