Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

1941. V. l.-étől Baján a 15. kiegészítő parancsnokságon, illetve átszámozás folytán a 45. kiegészítő kirendeltségen, 1945. III. 15.-étől pedig Kassán a VIII. hadtestparancsnokságon mint lónyilvántartó tiszt tevékenykedett. 1941-ben végezte el a törzstiszti tanfolyamot, 1942. III. 30.-án őrnaggyá, 1943. V. 1.-én alezredessé lépett elő. A háború végén szovjet hadifogságba esett és 1948-49 folyamán ott is halt meg. BALOGH GYÖRGY huszárzászlós (Hajdúböszörmény, 1925. VII. 15. - Győr, 1994. III. 14.) Anyja: Szabó Emma Mária. Apja: dr. Balogh György g. kat. lelkész. 1944. XI. 15.-én a Vasvárra telepített „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolán avatták zászlóssá. Ezt követően évfolyamtársaival együtt németországi továbbképző tanfolyamra vezényelték. 1945. IV. végén mint a 6. újonckiképző huszárszázad beosztott tisztje esett amerikai fogságba. Hazatérését követően elvégezte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakát, s 1950-től az egri tanítóképzőben, majd a pedagógiai főiskola történelem tanszékén oktatott. Az 1956-os forradalom eseményei véget vetettek pedagógusi pályafutásának, alaptalan vádak miatt 7 hónapra az egri ÁVH, majd a kistarcsai, illetve a tököli internáló táborba került. Kiszabadulását követően Budapesten előbb egy hentes kisiparosnál dolgozott, majd mint kalauz kereste kenyerét. 1964-től az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa lett, s a tájékoztatási részleg osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. BALOGH KÁROLY, NEMES MANKÓBÜKI huszárszázados (Fiume, 1911. V. 12. - Charlottsville /USA/, 1989.) Anyja: Csernus Alice. Apja: mankóbüki Balogh Károly miniszteri osztálytanácsos Vallása: r. k. 1934. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémia elvégzése után hadnagyként Sopronba, a 3. huszárezredhez került, ahol az árkászszázad beosztott tisztjeként szolgált. 1936. X. 1. és 1938. VI. 30. között Komáromban elvégezte a központi lovastiszti tanfolyam két évfolyamát, közben 1938. VIII. 15.-étől már az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola I. évfolyamos hallgatója volt. 1938. XI. 1.-én főhadnaggyá lépett elő. 1940. XI. 18.-án az olimpiai csapat keretébe vezényelték. 1941. VIII. 1.-én pedig visszakerült a 3. huszárezredhez Nagyváradra. 1942. IV. 1.-én századossá lépett elő. X. l.-ével Nyíregyházára az akkor megszervezett 1. lovashadosztály parancsnokságára osztották be. 1944. VIII. 17.-én fenti beosztásából áthelyezték a Kormányzó Katonai Irodájára, s a főhadsegédnek, Vattay Antal altábornagynak személyi segédtisztjévé nevezték ki. 1944. XI. 28.-án a magyarországi hadszíntéren ismét az 1. huszárhadosztály-parancsnokság beosztott tisztje volt, XII. 3l.-étől pedig a 3/1. huszárosztály parancsnokságán teljesített szolgálatot. 1945. III. 25.-én osztrák területről visszatérvén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1950. XII. 30.-án került haza. 1951. X. 6.-tól 1953-ig Kazincbarcikára internálták, s vasútépítésnél dolgoztatták. 1956. XII. 21.-én elhagyta az országot. Halála után hamvait hazahozták és Csesztvén temették el.