Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

BÁNHÁZY (1932-IG CZIREMEZ) JÓZSEF huszárfőhadnagy (Nagyenyed, 1915. VIII. 13. -?) Anyja: Borsiczky Vilma. Apja: Bánházy József. Vallása: ref. 1937. X. 5.-én a reálgimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra a 2/II. huszárosztályhoz vonult be. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után 4 év továbbszolgálatot vállalt, s 1938. X. 1. és 1940. XI. 1. között a 2/II. huszárosztály távbeszélő századának beosztott tisztje volt. 1939.

1. 1. és V. 1. között csapattávbeszélő tiszti tanfolyamot, 1940.

1. 1. és VI. 1. között pedig repülő megfigyelő és felderítő tanfolyamot végzett. 1941. I. l.-étől 1942. IV. l.-éig próbaszolgálatot teljesített, de már a 4/1. huszárosztály távbeszélő századánál. Ezen alakulat kötelékében vett részt az 1941. IV.i délvidéki hadműveletben is. 1942. IV. 1.-én átvették a hivatásos állományba, s 1940. VII. l.-ével hadnaggyá léptették elő. Távbeszélő századparancsnoknak a 4. huszárezredhez osztották be, azonban nem ide, hanem Kecskemétre, a 3/2. közelfelderítő repülőszázad megfigyelő tiszti beosztásába kellett bevonulnia. 1941. IX. 10. és XII. 1., illetve 1942. VII. 18. és XI. 18. között alakulatával a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1943. VII. 1.-től mint repülő futár rajparancsnok és megfigyelő tiszt újból a keleti hadszíntérre került, s magának mondhatott egy légi győzelmet is. Közben VIII. 1.-én főhadnaggyá lépett elő. 1944. V 1.-én a nyíregyházi repülő műszaki iskola segédtisztjévé nevezték ki. Ezt a beosztását X. 15.-éig töltötte be, majd beosztás nélkül volt. 1945. IV. 16.-án az iskola állományával esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1946. III. 10.-én tért haza. IX. 26.-án B-listázták. BÁNÓ ELEMÉR huszárszázados (Nagykároly, 1917. II. 25. - Pécs, 1998.1. 15.) Anyja: Beliczky Mária. Apja: Bánó Kálmán. Vallása: r. k. A katonai főreáliskolai érettségi után 19351939 között elvégezte a Bolyai Műszaki Akadémiát (Ludovika Akadémia, II. Főcsoport), s 1939. I. 15.-én itt avatták hadnaggyá. 1939. II. l.-étől a 4. huszárezredben szolgált mint az árkászszázad szakaszparancsnoka. Mindvégig ebben az ezredben tevékenykedett. Szakaszparancsnokként részt vett az 1939. Ill.-i kárpátaljai és az 1941. IV.-i délvidéki hadműveletben, s az erdélyi bevonulásban. 1939. VI. 21.-én a műszaki csapattól a lovassághoz helyezték át. 1941. VI. 30. és XI. 20. között az ukrajnai hadműveletekben a 4. huszárezred árkászszázadának arcvonalmögötti tisztje volt. XI. 1.-én főhadnaggyá lépett elő. 1943. II. 15.-éig eredeti beosztásában maradt, majd ezen alosztály parancsnoka lett. 1942-ben egyhónapos roham tanfolyamot, 1943. VI. 1. és XII. 20. között pedig alantostiszti tanfolyamot végzett. 1944. XI. 1.-én századossá léptették elő. 1944. VI. 14.-től részt vett az 1. lovas(hu-szár) hadosztály keleti hadszíntéri, majd magyarországi hadműveleteiben. 1945.1. 5.-én Pestújhelyen súlyosan megsebesült. I. 30.-án az 513. sz. hadikórházzal szovjet fogságba esett, majd IV. 26.-án Debrecenben a kórházvonatról a Sebészeti Klinikára adták le. 75 %-os hadirokkant. 1945. II. 27.-én igazolták, 1946. VIII. 31.-én ellátási igényének meghagyásával a honvédségtől elbocsátották. Az 50-es években Pécsett mint főkönyvelő gombatelepnél, cementipari,