Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

1939.1. 23.-ig Pápán a 3/II. huszárosztály szakaszparancsnoka volt, majd szakaszparancsnoknak Kassára a VIII. önálló huszárszázadhoz osztották be. 1940. V. l.-én főhadnaggyá, 1942. III. 31.-én pedig századossá léptették elő. 1942. VII. 2. és IX. 6. között a 22. önálló huszárszázad arcvonalmögötd tisztjeként a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1942. IX. l.-jével osztálytisztnek Marosvásárhelyre a „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola állományába helyezték át. Az iskola kitelepült állományával 1945. V. 5.-én Dániában angol fogságba esett, ahonnan 1946. X. 20.-án tért haza. 1947. VII. L-jén nyugállományba helyezték. 1957. V.-ban lefokozták. 1991-ben rehabilitálták, s őrnaggyá léptették elő. WASMER ANTAL, BÁRÓ hadiműszaki törzskari százados (1938.-ig huszárszázados) (Győr, 1902. X. 30. - Budapest, 1963. IV. 1.) Anyja: Treff Mária. Apja: br. Wasmer Gusztáv huszárszázados. Vallása: r. k. 1924. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a 2. huszárezredhez helyezték, ahol 1931. IX. l.-ig szolgált. 1925-ben főhadnaggyá léptették elő, s 1925 és 1927 között Komáromban elvégezte a lovastisztek I. és II. lovaglótanfolyamát. 1931. IX. l.-je után a Haditechnika Intézetben szolgált. Elvégezte a Műegyetemet és 1938-ban a Hadiakadémia I. évfolyamát. Ezt követően letette a hadiműszaki törzskari vizsgát, s 1938-ban átvették a hadiműszaki törzskarhoz. 1939. VIIL-tól 1940. V. l.-jei nyugállományba vonulásáig a HM 17/b. osztályán hadmérnökkari századosként előadó, illetve osztályvezető helyettes volt. 1942. VII. és XI. között a 101. számű anyagfelderítő század parancsnokaként a 2. hadsereg Don menü hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943 rV.-tól 1944. XI.-ig ismét a HM 17/b. osztályán szolgált. 1945. I. 12.-én Budapesten esett szovjet fogságba, ahonnan 1947. X. l.-én tért haza. A demokratikus honvédségben 1949. VI. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1958. III. 31.-én lefokozták. WIEIAND ALFRÉD, BÁRÓ FARKASFALVI huszárhadnagy (Kassa, 1921. VII. 3. -) Anyja: Gerlóczy Denise. Apja: br. Wieland Albin. Vallása: ev. 1942. XII. 6.-án a Ludovika Akadémián 1942. VII. l.-jei ranggal avatták hadnaggyá. 1943. X. 20.-ig Szabadkán a 2/IL huszárosztály szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. Ezt követően a szentegyházas-falui székely határőr kiképzőtábor kiképzőtisztjeként tevékenykedett. 1944. VII. 1.-től Szabadkán az l/II. tábori huszár pótosztály 1. lovasszázadának parancsnoki teendőit látta el, majd százada élén IX. 1.-től. Dél-Erdélyben és az Alföldön frontszolgálatot teljesített. 1944. IX. 16.-án és 28.-án Mezőhegyesen sebesülés érte. Kórházi ápolását követően XII. 9.-től 1945. II. 8.-ig Felsőszeliben a Huszár Kiképző Táborban volt. Ezt követően az I. önálló huszárosztály 1. lovasszázadának parancsnokaként részt vett a Vértesben vívott súlyos védelmi harcokban. 1945. III. 26. és VII. 10. között tagja volt egy szlovák partizáncsoportnak. 1945. XII. 1.-től a demokratikus honvédség 6. vasút-, és hídépítő zászlóaljának 3. századparancsnokaként teljesített szolgálatot. 1946. IX. 25.-én a szolgálatból elbocsátották.