Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

lónyilvántartó tisztje volt. Ezt követően az V. önálló huszárszázad arcvonalmögötti tiszd teendőit látta el. 1943. X. 1.-től XII. 31.-ig a hadiállományra kiegészített 13. felderítő osztály huszárszázadának arcvonalmögötd dsztjeként a Délvidéken megszálló feladatokat látott el. Ezt követően ezen beosztásában alakulata békehelyőrségében szolgált, majd szintén a huszárszázada élén 1944. VIII. l.-én az 1. hadsereg kárpátoki hadműveleti területére vonult el. X. 1.-től mint a 13. gyaloghadosztály lóteleltető különítmény parancsnoka teljesített szolgálatot. 1945. V. 6.-tól 1945. IX. 20.-ig Karinthiában angol hadifogságban volt. VALENTÉNYI LEÓ huszárezredes (Modor, 1889. III. 18. - ?) Anyja: Gáspár Anna. Apja: Valentényi György állami polgári iskolaigazgató. Tényleges katonai szolgálatát a Ludovika Akadémia elvégzését követően 1910. VIII. 18.-án a 8. honvéd huszárezredben kezdte meg. Az első világháborúban alakulata kötelékében 18 hónap harctéri szolgálatot látott el. 1920. VTII. 26. és 1921. V. 31. között a szombathelyi huszárezrednél, ezt követően egy évig a 3. huszárezrednél szolgált. 1922. VII. 11.-től az OTT, majd 1925. V. 1.-től a Ludovika Akadémia állományában volt. 1927. XII. 1.-től Keszthelyen a 3. vegyesdandár huszárszázadának, 1928. X. 1.-től átnevezés folytán a III. csendőrlovas alosztálynak volt a parancsnoka. 1927-ben törzstiszd tanfolyamot végzett. 1929. XI. l.-én ismét a Ludovika Akadémián oktatott, majd 1931. XI. 1. és 1935. IV. 30. között a szabályzadsmertető tanfolyam keretében látott el hasonló feladatot. Ezt követően két évig a 2. huszárezred kötelékében szolgált. 1937. VIII. 1.-től a Pest vármegyei testnevelési és népgondozó felügyelőség gyömrői kirendeltségének vezetője és lótenyésztési előadója volt. 1938. XI. l.-én ezredessé léptették elő. 1939. I. 15.-től Kassán mint a VIII. hadtest-, illetve a 8. honvédkerület parancsnokságának lóügyi előadója tevékenykedett. 1941. VII. l.-jével nyugállományba helyezték. VÁLYI SÁNDOR vezérkari ezredes (huszár) (Budapest, 1898. II. 18. - Kemeneshőgyész, 1976. IV. 2.) Anyja: Voigt Mária. Apja: dr. Vályi Sándor ítélőtáblai bíró. 1917. VIII. 17.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd az 1. honvéd huszárezredhez helyezték. 1917-ben gáz- és rohamtanfolyamot végzett, majd 1918-ban 6 hónapon át előbb a 7. honvéd huszárezred, majd a 314. honvéd gyalogezred századparancsnokaként frontszolgálatot teljesített. 1918. VI. 15.-én a Piave menti támadásban megsebesült. 1918. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1919. VIII. 10.-től 1929. XII. l.-éig a 3. huszárezred szakaszparancsnokaként, osztály-, majd ezredsegédtisztjeként szolgált. Ez idő alatt 1926-27-ben szabályzatismertető tanfolyamon vett részt, 1927. V. l.-én pedig századossá léptették elő. 1929. XII. 1. és 1935. V. 1. között a 2. huszárezred géppuskás századparancsnoka volt. 1935 tavaszán letette a vezérkari törzstiszti vizsgát, s a vezérkari tisztek csoportjába helyezték át. 1935. V. 1.-től a 3. huszárezred