Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ezredsegédtisztje, 1936. IV. 1.-től pedig a 3. vegyesdandár-parancsnokság anyagi vezérkari tisztje volt. 1938. VIII. l.-én a 2. lovasdandár vezérkari főnökévé nevezték ki. 1938. V. l.-én őrnaggyá, 1940. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1940. XII. 1.-től a III. hadtestparancsnokság vezérkari osztályvezetői, 1942. IV. 1.-től pedig a 3. honvédkerület vezérkari főnöki teendőit látta el. 1940-ben a MÉR Tiszdkeresztjével tüntették ki. 1942. XI. l.-én ezredessé léptették elő. 1942. IX. 30.-tól 1943. VIII. l.-ig a honvéd törzstiszti tanfolyam harcászat tanára, majd a HM osztályvezetője volt. 1944. VIII. 26.tól X. 13.-ig az 1. hadsereg hadműveleti területén mint a 2. hegyidandár megbízott parancsnoka, majd a 6. gyaloghadosztály harccsoport-parancsnoka, végül a 13. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnoka frontszolgálatot látott el. 1944. X. 13.-án kórházba került. 1945. V.-ban osztrák területen angol hadifogságba esett, ahonnan 1946. VII. 29.-én tért haza. 1947. X. l.-én nyugállományba helyezték. Az 50-es években Kemeneshőgyészen mint önálló gazda tevékenykedett. VÁRADY GÉZA, NEMES SÁROSI huszáralezredes (Sopron, 1902. II. 22. - Pécs, 1991. VIII. 14.) Anyja: Hajós Etelka. Apja: nemes sárosi Várady Géza nyá. ezredes. 1922. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Tolnára, a 3/IL huszárosztály géppuskás századához helyezték. 1923. VI. 1.-től Pécsett a 4. vegyesdandár huszárszázadának állományában szolgált, 1928. X. 1.-től pedig Sopronban a 3/1. huszárosztály szakaszparancsnoka volt. 1925. V. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1925 X. 1. és 1926. V. 1. között Komáromban lovaglótanfolyamot, 192930-ban Budapesten századparancsnoki tanfolyamot, 1934. V 13.-tól VII. 8.ig Várpalotán századparancsnoki lőiskolát, 1934. XI. 3. és 1935. III. 31. között pedig Budapesten csapattávbeszélő üszd tanfolyamot végzett. 1931. II. 1. és 1935. I. 1. között a 3/IL huszárosztály osztálysegédtisztje, majd a 3/1. lovasszázad arcvonalmögötti üsztje volt. 1935. V. 18.-tól mint a 3. huszárezred távbeszélő századparancsnoka Sopronban, majd Munkácson teljesített szolgálatot. 1940. XI. 15.-től a 3/1. huszárosztály visszamaradó különítményének parancsnoki teendőit látta el, 1942. VI. 15.-től pedig ezred elsősegédtiszt volt Nagyváradon. 1942. III. 31.-én őrnaggyá, 1943. VIII. l.-én pedig alezredessé léptették elő. 1943. III. 1. és VI. 12. között Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. 1944. VI. 13.-tól mint a 3. huszárezred ezred elsősegédtisztje a keled, majd a magyarországi hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1944. Xl.-től hadikórházakban ápolták. Szolgálataiért 1943-ban és 1944-ben is a MÉR Lovagkeresztjével hadiszalagon a kardokkal tüntették ki. 1945. V.-ban amerikai fogságba esett, ahonnan X. 9.-én tért haza. 1946. XI. 4.-én a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben kezdetben mint erdőgazdasági munkás helyezkedett el, majd az 50-es években a Komlói Mélyfúró Vállalat bányamélyfúró szakmunkása volt. 1958-ban lefokozták. 1990-ben rehabilitálták, s előbb alezredessé, majd 1995-ben ezredessé léptették elő.