Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)
MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK
UJHÁZY (1935-iG RÖSSLER) BÉLA VITÉZ méneskari őrnagy (1942-ig huszárszázados) (Nagymágocs, 1903. X. 13. - Tárnok, 1961. I. 31.) Anyja: Néder Margit. Apja: Rössler Gyula uradalmi kertész, majd gazdálkodó. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1926. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá, s a 2/1. huszárosztályhoz osztották be. 1928. V. l.-ig a 2/1. lovasszázad szakaszparancsnoka volt, majd hasonló beosztással a 2/5. lovasszázadhoz helyezték át. 1927. X. 1. és 1928. IX. 1. között Komáromban a lovas tisztek lovaglótanfolyamát, majd ezután közvetlenül 1932. VI. l.-jével Budapesten, illetve Orkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolát abszolválta. 1932. III. 1.-től átkerült a 2. huszárezred ezredközvetlen távbeszélő századába. 1932. X. és 1933. V. 1. között Budapesten elvégezte a csapattávbeszélő tanfolyamot. 1936. III. l.-én kinevezték az 1. huszárezred ezredközvetlen távbeszélő századának parancsnokává, s 1937. V. l.-én századossá léptették elő. Alakulata élén részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, illetve az 1939. IIL-i kárpátaljai, s az 1941. IV.-i délvidéki hadműveletben. 1940. XI. 1. és 1942. III. 30. között a Központi Híradó Iskola csapattávbeszélő tanfolyamának oktatótisztje volt. Ezt követően Debrecenben elvégezte a méneskari szaktanfolyamot. 1942. X. 30.-ával áthelyezték a méneskar állományába, s egyúttal őrnaggyá léptették elő. 1943. VI. 12.-ig a bábolnai ménes osztályparancsnoka volt, majd az 5. könnyű (1944. V.-tól tartalék) hadosztály huszárszázadának parancsnokaként belorusz, lengyel, majd szlovák hadműveleti területen frontszolgálatot teljesített. 1945. IIL-ban alakulatát morva területen feloszlatták, s a németek által lefegyverezve Kirchberg környékén állomásoztatták. 1945. V.-ban osztrák területen (Ried) amerikai fogságba esett. Simbach am Innben a kitelepített magyar ménekből felállított lovas istállóknál alkalmazták. 1947. V. 13.-án az átadott magyar állami mének (köztük 12 törzsmén) hazaszállításánál segédkezve tért haza. 1949. V. l.-én nyugállományba helyezték. 1947. XI. 1. és 1952. III. 15. között mint lótenyésztési szaktisztviselő a Magyar Ügető Egyesületnél, majd az átalakult Lósport Vállalatnál dolgozott. Részt vett a magyar ügető- és galopp versenylótenyésztés újjászervezésében. Ezt követően 1957-ig a bodakajtori állami gazdaság pusztaberényi csikótelepének megszervezője és vezetője volt, majd a fövenypusztai ménes felállításánál segédkezett. 1958. III. 31.-én lefokozták. ÚJHELYI KÁZMÉR, VITÉZ NEMES TISZAÚJHELYI huszárszázados (Budapest, 1915. IV. 24. - Nyíregyháza, 1997. I. 2.) Anyja: Újhelyi Gabriella. Apja: Újhelyi Károly nyá. ezredes. 1938. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Nyíregyházára, a 4/1. huszárosztályhoz helyezték. 1942. IV. l.-ig előbb a 4/2. lovasszázad I. szakaszparancsnoka, majd arcvonal mögötti üsztje volt. 1940. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. VI. 29. és XI. 6. között Ukrajnában mint a 4/2. lovasszázad arcvonalmögötti üsztje frontszolgálatot teljesített. 1942. VIII. 17.-től Örkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1944. I. l.-én századossá léptették elő. 1944. VII. 1.-től előbb Nyíregyházán a 4. huszár pótezrednél