Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

szolgált, majd IX. 10.-től mint tartalékos dszti iskola oktatótisztje a Huszár Közponü Iskolánál tevékenykedett. 1944. XI. 15.-én Güstrowba zászlóaljparancsnoki tanfolyamra vezényelték, majd Németországban a 2. újonckiképző huszárszázad parancsnoki teendőit látta el. 1945. V. 2.-án angol hadifogságba esett, ahonnan 1946. IX. 11.-én tért vissza. Hazatérését követően a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben 1947 és 1950 között Nyíregyházán az Állami Méntelep és Törzskönyvelési Felügyelőség lótenyésztési szakelőadója volt, utána Budapesten a MÁVAG Mozdony és Gépgyárban, majd 1953-tól 1975. XII. 31.4 nyugdíjazásáig a Nyíregyházi Útfenntartó Vállalatnál, később KPM Közúti Igazgatóságnál dolgozott. Aktív ideje alatt elvégezte a gépésztechnikumot. 1958. III. 19.-én lefokozták. 1990-ben rehabilitálták, előbb századosi rendfokozatába helyezték vissza, majd 1995-ben alezredessé léptették elő. ÚJHELYI SZABOLCS, TISZAÚJHELYI vezérkari őrnagy (huszár) (Nagyvárad, 1911. IX. 25. - Bécs, 1998. XII. 1.) Anyja: Varga Nagy Frida. Apja: Újhelyi Péter nyá. vezérkari ezredes. Vallása: ref. 1933. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Nyíregyházára a VII. csendőrlovas alosztály állományába osztották be. 1935. X. 1. és 1936. VI. 30. között Komáromban a lovastiszti tanfolyam hallgatója volt. Ezután a 2. huszárezred szakaszparancsnokaként, illetve karpaszományos iskolájának oktatótiszt]eként és lovaglótanáraként teljesített szolgálatot. 1937. V. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1937. VII. 1.-től Pápán, később Munkácson a 3. huszárezred szakaszparancsnoka, majd arcvonalmögötti tisztje volt. 1940. X. 1.-től 1941. IX. 30.-ig mint a Hadiakadémia 0. évfolyamos hallgatója Munkácson a 24. tábori tüzérosztály ütegparancsnokaként csapatszolgálatot teljesített. 1941. X. 1. és 1943. IX. 30. között a Hadiakadémia hallgatója volt. 1941. XI. l.-én századossá léptették elő. 1942. VI. 18.-tól IX. 15.-ig mint a 24. önálló huszárszázad arcvonalmögötti tisztje, majd a 13. könnyű hadosztály I. a. (hadműveleti) vezérkari tisztje a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. X. 1. és 15. között Szabadkán a 13. könnyű hadosztály I. a. vezérkari tisztje volt, majd Nyíregyházán, 1944. Vl.-tól pedig a keleti hadszíntéren az 1. lovas (huszár) hadosztály I. c. vezérkari tiszti teendőit látta el. 1944. III. 15.-én áthelyezték a vezérkari tisztek testületébe, s XI. l.-én vezérkari őrnaggyá léptették elő. 1945. II. 11.-én Pesten szovjet fogságba esett, majd 1945. III. 21.-én ajászberényi hadifogolygyűjtő-táborban jelentkezett a demokratikus honvédségbe. 1945. III. 21.-től a 7. hadosztály-parancsnokság, illetve a 7. honvédkerület parancsnokság, VII. 20.-tól pedig a 6. honvédkerület parancsnokság vezérkari főnöke volt. 1945. VIII. l.-én vezérkari alezredessé léptették elő. 1947. X. l.-én kényszernyugdijazták, 1951-ben családjával együtt Újfehértóra telepítették ki, majd mint kitelepítettet megfosztották rendfokozatától. 1956-ban elhagyta az országot, s Ausztriában telepedett le. 1994-ben rehabilitálták, s ezredessé léptették elő.