Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ték elő. 1944. IX. 1.-től XI. l.-ig az l/II. tábori huszár pótosztály parancsnoka a dél-erdélyi és a Duna-Tisza közi harcok alatt, majd 1945. II. l.-ig Felsőszelin a Huszár Kiképző és Felállító Központ csoportparancsnoka. 1945. III. és IV. 18. között a 2. huszárezred Lókiképző és Felállító Központjának osztályparancsnoki teendőit látta el. Szolgálataiért a háború alatt a MER Lovagkeresztjével és a MER hadidíszítménnyel és kardokkal ékesített Tisztikeresztjével tüntették ki. 1945. IV. 18.-tól előbb német őrizetben, majd amerikai fogságban volt. Hazatérte után, 1945. XII. 15. és 1946. VT. 1. között Budapesten a honvédségi és vöröskeresztes hadifogolyszolgálat fogadási és ellátási részét vezette. SZENTGYÖRGYVÖLGYI (1933-IG DüRKÓ) GÁBOR huszárszázados (Érd, 1911. VII. 6. - Debrecen, 1948. I. 4.) Anyja: Göschel Elza. Apja: Durkó Gábor. 1933. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Pécsre, a 4. vonatosztaghoz osztották be. 1936. X. l.-én Debrecenbe, a 6. vonatosztaghoz helyezték át. 1937. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1938. X. 1.-től Nyíregyházán a 4. huszárezredben egy éves lovassági próbaszolgálaton vett részt, s Komáromban abszolválta a lovasdsztek lovaglótanfolyamát. 1939. XII. 20.-án a vonatcsapatoktól a lovassághoz helyezték át. 1938. X. 1.-től a 4/5. lovasszázad arcvonalmögötti tisztjeként tevékenykedett, s ezen beosztásában részese volt a felvidéki és az erdélyi bevonulásnak, majd az 1941. IV.4 délvidéki hadműveletnek. 1941. VII. és XI. között lovasszázada parancsnokaként részt vett az 1. lovasdandár ukrajnai hadműveleteiben is. 1941. XI. l.-én századossá léptették elő. 1944. VI. 16. és IX. 15. között a belorusz, majd a lengyelországi hadműveleti területen is mint a 4/5. lovasszázad parancsnoka teljesített frontszolgálatot. 1944. IX. 15.-től a magyarországi harcok kezdetén 4. huszárezred ezred másodsegédtiszti teendőit látta el. 1944. X. 24. és XI. 29. között a budapesti Honvédkórházban kezelték, majd az 4. huszárezred parancsnokságával Budán, a Bethlen udvarban tartózkodott. 1945. II. 12.-én, a Budai Várból való kitöréskor szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VII. 21.-én tért haza. 1947. X. 14.-én a szolgálatból elbocsátották. A fogságban szerzett betegségében hunyt el. SZENTIMREY BÉLA, HEGYKÖZSZENTIMREI huszárezredes (1891. IV. 17. - ?) Apja: vezérőrnagy. A bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzését követően tényleges katonai szolgálatát 1912. VIII. 18.-án kezdte meg. Az első világháború éveiben a 7. huszárezredben szolgált. 1918. V. l.-én századossá, 1936. V. l.-én alezredessé, 1940. IX. l.-én ezredessé léptették elő.