Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SZEMERÉDY ISTVÁN huszárfőhadnagy (Hódegyháza, 1911. VII. 11. - Szeged, 1980. VI. 16.) Anyja: Ács Rózsa. Vallása: r. k. Tényleges katonaként 1933-34-ben végezte el a tartalékos tiszd iskolát. Tartalékos zászlósként mint szakaszparancsnok 1940.1. 1.-től ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített Szentesen az V. önálló huszárszázadban. 1941. II. 4.-én legfelsőbb elhatározásra 1940. XI. l.-jével, 1939. II. l.-jei ranggal felvették a honvédség hivatásos állományába és egyidejűleg hadnaggyá nevezték ki. 1941. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. XII. 10. és 1942. VIII. 17. között mint a 14. önálló huszárszázad arcvonalmögötd üsztje a Keleti Magyar Megszálló Erőknél hadiszolgálatot látott el. 1942. VI. I. -től a VI. önálló huszárszázad beosztott tisztje Debrecenben, 1943. X. 1.től az ugyanott felállított 16. felderítő osztály huszárszázadának tisztje. 1943. II. 1. és VI. 30. között Sopronban főtiszti, majd VII. 1. és XII. 31. között Szabadkán lovaglótanfolyamot végzett. 1944. VIII. 2.-tól a 16. felderítő osztály huszárszázadának parancsnokaként frontszolgálatot teljesített. 1945. IV. 4.én osztrák területen szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. VII. 25.-én tért haza. 1949. V. 2.-án a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben az 50-es és a 60-as években előbb a Szegedi Jutagyár bérelszámolójaként, majd hét évig tartó börtönbüntetését követően a kiskundorozsmai termelőszövetkezet alkalmazottjaként helyezkedett el. SZEMZŐ IMRE, NEMES KAMJONKAI huszáralezredes (Titel, 1897. XII. 5. - Budakeszi, 1965. IV. 10.) Anyja: Ergh Józsa. Apja: Szemző János. Vallása: r. k. 1915. IX. l.-én egyéves önkéntesi szolgálatra Szabadkára a 4. honvéd huszárezredhez vonult be. 1916. IX. 1. és 1917. VIII. 18. között elvégezte a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamát. Az első világháború orosz, román és olasz hadszínterein ezrede, illetve az 1. népfelkelő huszárezred szakasz-, majd századparancsnokaként 1918. XI. 18.-ig teljesített frontszolgálatot, ebből 16 hónapot az első vonalban. 1919. X. 15. és 1920. X. 15. között a Dunántúli 2. huszárezred üsztje, majd 1921. IV 5.-ig Komáromban a pótlóidomító különítmény hallgatója volt. Ezután átmeneti, majd szolgálaton kívül viszonyba került, s csak 1928. II. l.-én helyezték vissza a lovasság tényleges állományába. Főhadnagyként 1925. IX. l.Jei ranggal a 2. huszárezredhez osztották be. 1940. X. l.-ig szolgált ezen alakulatánál, előbb mint próbaszolgálatos alantostiszt a 2/2. lovasszázadban, majd a távbeszélő és rádió tanfolyam abszolválása után, 1929. V. 1.-től mint lovas távbeszélő kiképzőtiszt. 1932. X. l.-én a lovas távbeszélő század parancsnoki teendőivel bízták meg. 1935. V. l.-én századossá léptették elő. 1932. II. 1.-től előbb a 2/II. huszárosztály lovas-géppuskás századának, majd a 2/6. lovasszázadnak parancsnokaként tevékenykedett. Elvégezte a lovastisztek lovaglótanfolyamát, s lovaspóló játékos is volt. 1940. X. 15. és 1941. X. 1. között a 2/11. huszárosztály anyagi tisztje, 1944. VI. 15.-ig pedig a 2/IL huszárosztály pótkeretének parancsnoka volt. Törzstiszti tanfolyamot végzett, s 1942. III. 31.-én őrnaggyá, 1943. VIII. l.-én pedig alezredessé léptet-