Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SZEMERÉDY ISTVÁN huszárfőhadnagy (Hódegyháza, 1911. VII. 11. - Szeged, 1980. VI. 16.) Anyja: Ács Rózsa. Vallása: r. k. Tényleges katonaként 1933-34-ben végezte el a tartalékos tiszd iskolát. Tartalékos zászlósként mint szakaszparancsnok 1940.1. 1.-től tényle­gesítési próbaszolgálatot teljesített Szentesen az V. önálló huszárszázadban. 1941. II. 4.-én legfelsőbb elhatározásra 1940. XI. l.-jével, 1939. II. l.-jei ranggal felvették a honvédség hivatásos állományába és egyidejűleg had­naggyá nevezték ki. 1941. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. XII. 10. és 1942. VIII. 17. között mint a 14. önálló huszárszázad arcvonalmögötd üsztje a Keleti Magyar Megszálló Erőknél hadiszolgálatot látott el. 1942. VI. I. -től a VI. önálló huszárszázad beosztott tisztje Debrecenben, 1943. X. 1.­től az ugyanott felállított 16. felderítő osztály huszárszázadának tisztje. 1943. II. 1. és VI. 30. között Sopronban főtiszti, majd VII. 1. és XII. 31. között Sza­badkán lovaglótanfolyamot végzett. 1944. VIII. 2.-tól a 16. felderítő osztály huszárszázadának parancsnokaként frontszolgálatot teljesített. 1945. IV. 4.­én osztrák területen szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. VII. 25.-én tért haza. 1949. V. 2.-án a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben az 50-es és a 60-as években előbb a Szegedi Jutagyár bérelszámolójaként, majd hét évig tartó börtönbüntetését követően a kiskundorozsmai termelőszövetke­zet alkalmazottjaként helyezkedett el. SZEMZŐ IMRE, NEMES KAMJONKAI huszáralezredes (Titel, 1897. XII. 5. - Budakeszi, 1965. IV. 10.) Anyja: Ergh Józsa. Apja: Szemző János. Vallása: r. k. 1915. IX. l.-én egyéves önkéntesi szolgálatra Sza­badkára a 4. honvéd huszárezredhez vonult be. 1916. IX. 1. és 1917. VIII. 18. között elvégezte a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamát. Az első vi­lágháború orosz, román és olasz hadszínterein ezrede, illetve az 1. népfel­kelő huszárezred szakasz-, majd századparancsnokaként 1918. XI. 18.-ig tel­jesített frontszolgálatot, ebből 16 hónapot az első vonalban. 1919. X. 15. és 1920. X. 15. között a Dunántúli 2. huszárezred üsztje, majd 1921. IV 5.-ig Komáromban a pótlóidomító különítmény hallgatója volt. Ezután átmene­ti, majd szolgálaton kívül viszonyba került, s csak 1928. II. l.-én helyezték vissza a lovasság tényleges állományába. Főhadnagyként 1925. IX. l.Jei ranggal a 2. huszárezredhez osztották be. 1940. X. l.-ig szolgált ezen alaku­latánál, előbb mint próbaszolgálatos alantostiszt a 2/2. lovasszázadban, majd a távbeszélő és rádió tanfolyam abszolválása után, 1929. V. 1.-től mint lovas távbeszélő kiképzőtiszt. 1932. X. l.-én a lovas távbeszélő század pa­rancsnoki teendőivel bízták meg. 1935. V. l.-én századossá léptették elő. 1932. II. 1.-től előbb a 2/II. huszárosztály lovas-géppuskás századának, majd a 2/6. lovasszázadnak parancsnokaként tevékenykedett. Elvégezte a lovas­tisztek lovaglótanfolyamát, s lovaspóló játékos is volt. 1940. X. 15. és 1941. X. 1. között a 2/11. huszárosztály anyagi tisztje, 1944. VI. 15.-ig pedig a 2/IL huszárosztály pótkeretének parancsnoka volt. Törzstiszti tanfolyamot vég­zett, s 1942. III. 31.-én őrnaggyá, 1943. VIII. l.-én pedig alezredessé léptet-

Next

/
Thumbnails
Contents