Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SZELÉNYI (STESSEL) BÉLA huszárezredes (Budapest, 1889. V. 1. - Budapest, 1977. VI.) Apja: Stessel János kereskedő. A Ludovika Akadémia elvégzését követően tényleges katonai szolgálatát 1909. VIII. 18.-án a m. kir. honvédség lovasságánál kezdte meg. 1938ban a 2. vegyesdandár-parancsnokságon lóügyi előadó volt. 1938. V. l.-én ezredessé léptették elő. SZÉLL LAJOS, DURAI ÉS SZENTGYÖRGYVÖLGYI huszárfőhadnagy (Vasvár, 1918. III. 14. - Wangaratta (Ausztrália), 1988. VI. 12.) Anyja: Radó Cecilia. Apja: Széll Emil. Vallása: r. k. Tényleges szolgálata alatt, 1939. I. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1939. VI. 11.-én négy éves továbbszolgálatra jelentkezett. 1940-ben elvégezte a Ludovika Akadémia alantosdszti tanfolyamát, s az 1940. VIII. 13.4 legfelsőbb elhatározásra 1939. IX. l.-jei ranggal hivatásos hadnaggyá léptették elő. A továbbiakban Munkácson, a 3. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1942. X. l.-én főhadnaggyá léptették elő, s 1943. VIII. l.-én Örkénytáborba a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola I. évfolyamára vezényelték. 1944. VI. közepétől mint a 3/IL huszárosztály rádiós szakaszparancsnoka a keleti, majd magyarországi hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. Az 50-es években távozott az országból, s Ausztráliában telepedett le. SZEMERE CSABA JÓZSEF, SZEMEREI huszárszázados (Miskolc, 1911. XII. 29. - Budapest, 1997. V. 27.) Anyja: Jeney Margit. Apja: Szemere Dezső. Vallása: ref. 1935. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Budapestre az 1. huszárezredhez helyezték. 1939. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1940. XII. l.-én hallgatónak Orkénytáborba a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolára vezényelték. Elvégezte az iskola mindkét évfolyamát, majd 1942-től 1944. X.-ig a Ludovika Akadémia lovaglótanáraként tevékenykedett. 1942. III. 31.-én századossá léptették elő. 1944. X.-től mint a 3. huszárezred századparancsnoka a DunaTisza közi hadműveleti területen frontszolgálatot teljesített. X. 9.-én Alpárnál megsebesült. Budapesd hadikórházban ápolták, majd 1945. I. 13.án szovjet fogságba esett. A keled lágervilágból 1947. VII. 21.-én tért haza, s 1947. IX. l.-én nyugállományba helyezték. 1948. X.-ben „feltételezhető" valutaeladás miatt 8 hónap börtönre ítélték. 1949 és 1957. V. között a budapesti svájci nagykövetség gépkocsivezetőjeként kereste kenyerét, majd hat hónapig a kistarcsai internálótábor foglya volt. 1958-ban megfosztották rendfokozatától. 1958-tól dolgozott a Mélyépítő Vállalat segédmunkásaként, az ORFI betegszállítójaként, majd 3 évig különböző Békés megyei munkahelyeken. 1963-tól kerülhetett képesítéséhez megfelelő munkakörökbe, mint lovasedzőt előbb a poroszlói ménesnél, majd a Mezőkeresztesi Állami Gazdaságban (Szenttamás) alkalmazták.