Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

Európába a Közel-Keletről és Kis-Ázsiából átkerült, bevándorolt nők csak kb. 20 százalékát tehették ki az akkor Európában élt őslakos nőknek. Hasonló százalékra jutottak a férfiak Y-kromoszómájának vizsgálatakor is. Ha belekalkuláljuk ezekbe az eredményekbe az újonnan jött földművelők gyorsabb népszaporulatát és hasonló tényezőket, akkor is csak kb. 40 százalék adódik a mai géntérképből való részesedésükre. A következtetés ebből számunkra az, hogy Európában általában, és bizonyára az Alföldön is jelentős népcsoportoknak kellett élniük a földművelés legelső terjedésekor. Még akkor is erre kell gondolnunk, ha ezeknek az őslakóknak, „vadembereknek" egyelőre sem a telephelyeit, sem a sírjait, sem hátrahagyott eszközeiket nem találjuk. Ennek a nem találásnak az okai egyszerűek: mezőgazdaság (tehát földművelés + állattenyésztés) híján, a vadászat mozgó életformájából következtetve nem lehettek állandó telephelyeik. Másrészt a középső kőkor óta eltelt idő jóval hosszabb, mint az újkőkortól máig: az idő bizonyára sokkal jobban megviselte a kezdetleges, ágakból-gazokból-bőrökből összetákolt, rövid lejáratra épített tanyahelyeket, mint az újkőkoriak (Méhteleken ugyan meg nem talált, de sok helyen másutt feltárt) árvíz és télvíz ellen szilárdra épített házait. Lehet, hogy ilyen és hasonló meggondolások adják meg a lehetséges választ arra a két jogos kérdésre, hogy éltek-e őslakók a vidéken a Nádas telephelye előtt, és akik ott éltek, azok (részben) a régiek utódai voltak-e, vagy sem. Az egyik feltehető válasz így szól: a sovány földek térsége korábban bizonyára igen alkalmas volt gyűjtögető, főleg halászó gazdálkodásra, és alighanem vadászatra is. Az új földművelők letelepedése viszont itt nem elsősorban egy Kőpattintékok