Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)
földrajzi helyzetét, és a legkorábbi civilizációs területek déli tengerparti fekvését tekintve, a terjedés kizárólag csak északkeleti, északi és északnyugati irányú lehetett. Ez is történt, és ez az új életforma, tehát a mezőgazdaság (a földművelés és állattenyésztés) a Krisztus előtti XVI. évezredek korai terjeszkedésének/fejlődésének végén lassan, de biztosan meghonosodott a Kárpát-medencében is. Terjesztésében jelentős szerepet vihettek a nők, terjedésében a csábító létbiztonság mellett e biztonság egyik következménye, a fokozódó népszaporulat alighanem meghatározó volt. Bizonyára ez volt az az aranykor, amelyet a korai görög történetírók mint a soron következő ezüstkor, rézkor, [bronzkor] és vaskor előtti boldog világot emlegettek. Elsősorban a Krisztus előtti VII. század elején élt Hésiodos-néX találjuk meg ezt a gondolatot (Munkák és napok című költeményének a 109-120. soraiban): Emberi nemzetséget először fényes aranyból készítettek az istenek, ők, az Olymposon élők. Akkor még mindenki fölött Kronos égi király volt, s könnyű szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó, távol a bajtól, távol a jajtól, még az öregség sem járt köztük, mindvégig duzzadt az erőtől karjuk s lábuk, a kórság még nem törte meg őket; mint lágy álom jött a halál rájuk, s amíg éltek, csak jóban volt részük; a föld meghozta magától bő termését és dolgozni merő gyönyörűség volt, sok jó közepette, a dús legelőn legelészett nyájuk, s kedvelték az olymposi boldogok őket. A mindent megszépítő messzeség ideálja mögött azonban mégis azt sejtem, hogy ez az örök béke, gazdagság és boldogság nem az aranykorra következő ezüstkorhoz viszonyítva volt ilyen szép. Hanem Hésiodos a hosszú-hosszú évezredek óta mezőgazdasági területnek számító Boiotiában olyan ősrégi hagyományokat rögzített, amelyek az újkőkor állapotait a megelőző régibb és középső kőkor szegényebb, ridegebb és keményebb világához mérték: az aranykor nem a rá következő ezüstkornál volt boldogabb, hanem a megelőző igazi kőkornál. Ezt sejdíti a kétezer évvel Hésiodos előtt feljegyzett sumer szöveg is, amelyik az új világrend alakulásáról szól:
