Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

fákon, és jórészt befagynak a jó halászó helyek is. (Délen nemcsak a nagy folyókon lehet egész évben halászni. A korai civilizációk térségein csaknem mindenütt közel a halban oly gazdag tenger is.) Ezeken a kedvezőtlenebb éghajlatú északibb vidékeken tehát fokozottan figyelni és ügyelni kell a megfelelő élelmiszermennyiség tárolására. Főleg akkor, amikor már teljesen vagy csak részben - mint a Nádas mellettiek is - feladták a kizárólag vadászó-halászó életmódot. Részben azért, mert az igazi vadászzsákmányt jelentő nagyon nagy vadak (rén, mamut, vádló) a jégkor végén, tehát úgy tízezer körül, eltűntek Európa e részéről: kihaltak (mamut, vádló), északra vándoroltak (rénszarvas). A megmaradt állatcsontok statisztikája szerint a Körös-vidéken a húsevéssel nyert kalória-szükséglet 70-72 százalékát a háziasított állatok (sorrendben a marha, majd a juh és kecske, végül a disznó) adták, és csak a többit a nagyvadak (szarvas, őz, vaddisznó), halak, madarak, csigák, kagylók. Nos, Méhtelek sovány talajai miatt ilyesféle adatokban itt nem reménykedhetünk. Ráadásul az új termelési rendszerek jelentős népszaporodást indítottak el, egyre több éhes szájról kellett gondoskodni. Mindez együtt nagy számú és nagy méretű tárolóedény készítését tette szükségessé. Ezek egy része továbbra is növényi anyagokból és fából készült (ivócsanakok, szakajtók, hasonlók), az egyebeket azonban (a folyadékok tartására, a főzésre, a sok vetőmag biztos őrzésére) más vidékeken már évezredekkel Méhtelek előtt agyagból formázták és égették ki. Csak egyetlen érv az agyagedény bevezetése mellett: az új mezőgazdasági termények, például a köles (vagy részben az árpa) fogyasztásának a feltétele a főzés: kását kell rottyantani, az árpát előzőleg meg is kell pörkölni. Ezekhez viszont vízzáró és tűzálló edények kellenek, és az agyagból készülteket akár rá is lehetett tenni a tűzre. Ha már a főzéshez nem elégszik meg valaki az edénybe dobott felforrósított kődarabbal, a pörköléshez a tűzre tett nagy kőlappal. Nem lehet tehát véletlen, hogy a Körös kultúra lakótelepein óriási számban kerülnek elő az agyagedények töredékei, főleg nagy tárolóedényekből származók. Szeged környékén, Röszkén a Ludváron akadt hulladékgödör, amelyben 33 ezer edénycserepet találtunk. Ezt felülmúló mennyiségre Méhteleken ugyan nem bukkantunk rá, de itt is voltak szép számmal töredékek. Ezekből sikerült összeállítani a már említett 70-80 edényt. Ez nem is kis része, talán öt-hét százaléka a