Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

kőszerszámok. Például hogyan lett az egyenes kőkésből furfangos módon élesre alakított sarlópenge. Az újkőkor elején is meg kellett azonban szabadulni a naponta keletkező rengeteg hulladéktól, részben felismert higiéniai okokból, másrészt meg azért, mert alighanem elborította volna őket a szemét. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy az agyagkitermelés céljából az épülő házak közvetlen közelében ásott nagy gödrökbe kotortak be minden fölöslegest: az állatok el nem fogyasztott részeit, a csontokat, odadobták az eltörött edények darabjait, a beomlott kemencék falmaradványait, a csorba és elpattant eszközöket, a házak 10-20 évente esedékes újjáépítésekor a fal maradványokat, és minden felesleges egyebet. Ha meg leégett egy-egy ház, a romokat. Alighanem a gödröket használták illemhelynek is. Sőt, az elmúlt másfél évszázad ásatási tapasztalatai azt mutatják, hogy a házaik között elhelyezkedő ilyen hulladékgödrökbe temették halottaikat is. A településtől elkülönített temetők még sehol nem voltak. Akadnak olyan, a feltárt Méhtelek méreteivel azonos Körös-telephelyek, ahol 5-6 hulladékgödörben és a közöttük lévő részeken 10-12 csontvázat is találtunk (például az egyik szarvasi lelőhelyen). Másutt (Endrőd-Szujókeresztnél) akár 4-5 ház körül és a hozzájuk tartozó 8-10 hulladékgödörben egyetlen zsugorított csontvázra sem akadtunk. Mindezek összességükben azt sugallják, hogy a lakosság száma nem lehetett magas. Unikális lelet a szarvasagancs sarló Nem találtunk halottat Méhteleken sem, ennek azonban itt más oka is lehet. A mehteleki talaj valamilyen - számomra közelebbről ismeretlen kémiai - tulajdonsága miatt agresszív: elemészti a hosszú ideig benne lévő szerves anyagot, még a másutt évezredekig, sőt