Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

előfordult, hogy szombat déltől hétfőn délelőttig. Intenzitására és tartamára a pályát övező traktorgumik belsejében elhelyezett üres sörösüvegek számából lehetett következtetni: nem egyszer láttunk százat is belőlük. Esetenként egy-egy, kerékpáron hazafelé induló atyafi a gumikra vagy az árokpartra dőlve aludta békés álmát, majd folytatta a partit. Végül is kimerülve, vörös szemmel, kócosan, kissé ingadozó léptekkel, de mégis megjelentek embereink délelőtt fél tíz-tíz körül a Nádas partján, és ismét rendben folytatódott az ásás a két-három nap múlva következő újabb izgatott kuglizásig. A dolog pszichológiai hátterét még ma sem értem, a lényeg azonban az, hogy a kuglihátrányt munkásaink a nyugodt napokon behozták, őszintén hozzá kell tennem, hogy leghűségesebb emberünk, Nyisztor Barna nem vett részt a kuglibajnokságokon. A reggeli, tízórai vagy déli féldecik után somfordálva érkező kuglizóknak elejtett, évezredes szatmári tapasztalatokat tükröző megjegyzései azonban aligha köthetők az olvasó orrára. Az ásatás